Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 6. szám - TANULMÁNY - Szántó Ágnes: Két korszak határán - Krúdy Gyula: Régi és új emberek

nek (a városi magisztrátus szöges kerítéssel vette körül a fát), tehát odáig, ahány szűk, girbegurba, visszhangos és méntaillatú utcácska van a városkában, amely ut­casarkokban tiszták és hűvösek a kapuboltok, a kőlépcsők fehérre vannak sikálva, és a vasrácsos ablakokból leányfejek kémlelik nagy nevetés és izgatottság közepette azt a valakit, aki minden órában végigmegy a csendes házak alatt, hogy a visszhangzó lépések nyomán visszatérjen a csend, amelyet nem zavar meg most még a Madrinyi kisasszonyok viharos zongorázása sem — tehát mindenütt a városkában nem beszél­tek egyébről, mint a kis bárónőről.” Valamely tevékenység hangulatának megragadása is jellegzetes fogása: „A nők legtöbbnyire ábrándozó életet élnek. Házi teendőikben, foglalatosságaikban nem kell búcsút venni álmaiktól, foglalkozhatnak velük, anélkül, hogy teljes bizonyossággal elsóznák a levest. De igazán álmodozni harisnyakötésnél és ruhavarrásnál lehet.” Elgondolkodtatóan felemás ez a mű a mikszáthhos korszak végén. Lappangva él tovább a Régi szélkakasok között című kisregénnyel 1909-ben már eredeti remeket felszínre dobó egyéniség. A lírai táj, az emlékezéstől fátyolos hangulatok, az időnként felbukkanó jellegzetes mondatszerkezetek, a színdbádi csírák mind-mind az ő sajátjai már, de túl sok még a mikszáthi építőelem. Noha rejtetten készen áll már Színdbád, a mérleg nyelve még mindig Mikszáth felé billen. A tematika, a hősgarnitúra nagy ré­sze (szabolcsi büszke és halódó dzsentrik, felvidéki lengyelek, bájos asszonyok és lá­nyok), a kompozíciót fellazító előadásmód, a vele összefüggő szálvesztési technika s a szintén ettől függő időkezelés, a jellemalkotásbeli rokonság, a nőeszmény hasonlósága és bizonyos stilisztikai sajátosságok (az élőbeszéd fordulatai, gondolatjeles, ironikus szabad függő beszéd) ennek a hatásnak beszédes nyomai. Noha tudjuk, a nagy előd kényszerítő varázsa szűnőfélben, az ihletet tápláló idegen tűz most lobban utolsókat; a kilencszázas évek immár megkezdett második évtizede hamarosan a végleges elfor­dulást hozza s győz az eredetiség, találgatva kérdezhetjük: miért e megtorpanás? A FELHASZNÁLT IRODALOM: A magyar irodalom története 1849 -1905-ig. Akadémiai Kiadó, Bp. 1965. Barta János: Mikszáth-problémák = Költők és írók. Akadémia Ki­adó, Bp. 1966. Bori Imre: Fridolin és testvérei. Fórum, Újvidék. 1976. David Daiches: A regény és a mo­dern világ. (Ford.: Zombory Er­zsébet.). Európa, Bp. 1978. Herczeg Gyula: A modern magyar próza stílusformái. Tankönyvki­adó, Bp. 1975. Nagy Miklós: Krúdy és Jókai. = Irodalomtörténet, 1970/1. 112—120. Robert Musil: Tagebücher, Apho­rismen, Essays und Reden. Ham­burg, 1955. Idézi: Egon Naga- nowski: Joyce. Gondolat, Bp. 1975. 163. Rónay György: Az idő forradal­ma, = Magyarok, 1947. III. évf. 6. szám. 418—430. Szerb Antal: Magyar irodalomtör­ténet. Magvető, Bp. 1927. 545

Next

/
Oldalképek
Tartalom