Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 6. szám - TANULMÁNY - Szántó Ágnes: Két korszak határán - Krúdy Gyula: Régi és új emberek

A fiatalabb Ecsedy ernyedtsége, nyakas magánya vagy az idősebbiknek szüntelenül épülő — itt reálisnak föl tüntetett — légvárai melegítik-e föl szívét? Egyáltalán: milyen az idősebbik Ecsedy: könnyelmű dzsentri vagy bölcs és korrekt öregúr? Mindkettőre akadnak érvek! Apa és fia egyazon betegségben szenved: alkotójuk felemás jellemmel bocsátotta útjukra őket.

Hű marad Krúdy a nagy elődhöz, nyelvével és modorosságaival is. Jó néhány példa akad pletykára, szóbeszédre, zárójeles megjegyzésre, jellegzetes nyelvi fordulatra: „Viszik a menyasszonyt, Fátyol Boriskát, elviszik a Tündérvölgyből valahová a görbe hegyek országába”; „(Ejnye, ki hitte volna, hogy a lovaglásoknak ez lesz a vége! Nemhiába lazult meg mindig a patkó odaát Sulymon, most már értjük, miért fogyott el annyi patkószeg! — mondogatták az emberek.)” „A macska tudna eligazodni azokon a szerelmeseken ..

Barta János Miszáthról írja: „A lélektani motivációt, a cselekvés, a viselkedés magyarázatát olyasvalami helyettesíti, amit legcélszerűbben példázatnak lehetne mondani.” Krúdy sem elemezgeti hosszasan Ecsedyék fura szokását: a kovácsműhelyben pipaszó mellett folytatott mindennapos terefere okait. Mindössze néhány nagyűr példáját említi: „Thúrzó püspök akkor érezte magát jól, ha száznégy szobás kastélyában annyi volt a vendég, hogy maga a cselédszobába jutott. De nagyon szeretett a padláson is aludni! Lipót császár nyári éjjeleken a dunai révészekhez járt le palotájából. Ott aludt a révészház eresze alatt egy gyékénylócán. (...) Az Ecsedyek a falu végi kovácsműhelyben szerettek tanyázni.”

Az eseményekben központi szálat hiába keresünk: legföljebb halványan dereng ilyesmi a fiatal Ecsedy körül. Anekdoták gazdag szövevénye kanyargatja figyelmünket, Mikszáth legfőbb szerkesztőelve uralkodik itt is: az asszociációs technika, más szóval téma-dúsítás, ismét más kifejezéssel: szálelvesztési technika (Rónay György, Kovács Kálmán és Szerb Antal elnevezései). Nemcsak a kompozíció fellazulását eredményezi ez, hanem az újfajta időkezelés egyelőre „kezdetlegesebb” megjelenését is. A gyakori idősíkváltás már Mikszáth műveiben is megfigyelhető. Krúdy a Régi és új emberekben ezzel is őt követi. De a világ nem oldódott még az „asszociációkban végtelenné”, emlékezéssé, „tiszta hangulattá”, mint a bergsoni időelmélettel valóban ösz- szerímelő későbbi Krúdy-művekben. Hiányzik még a folyamatosság, múlt és jelen állandó együttérzékelése; az emlékezés még szaggatott, töredezett, de már a jövőt elő- legzi. Plasztikus példa rá a következő részlet:” — Azok a legkönnyelműbb férfiak, akik magukra haragítják régi, elhagyott szeretőiket. Azok, ha másképp nem tudnak bosszút állani, megátkozzák, elvarázsolják az embert, ami nékik nagyon könnyű, mert hiszen boszorkányok. Azért úgy kell bánni az asszonyokkal mindig, mintha még húsz- esztendősek volnának.” Az öreg Ecsedy színdbádos szokása — az tudniillik, hogy időnként arra kocsiztában be-betér hajdani szerelméhez útszéli fogadójába s együtt merengenek közös emlékeiken — már magában rejti múlt és jelen valaminő összekapcsolásának igényét.

Az eddig említett eredeti krúdys vonásokon kívül — csak kisebb részletekben ugyan, de más egyéni jellegzetessége is megjelenik már itt. A stílust erősen egyéni tő mondatszerkesztés, az „amely” kötőszó sűrű visszatérése, az illatokból, hangokból, csendből, színekből és hőmérsékletből szőtt hangulatok. Egyedi művészetének egyik legjellemzőbbikeként ismétlésekkel, humoros-ironikus ellentétekkel ritmikusan gördül tova az alábbi körmondat, bár gondolatjelek közé ékelt tagmondata mikszáthi formájú communis opinio, s a helyenként felbukkanó pletykahangvétel is pályatársára emlékeztet: „A zöld toronytól, amelyet még a török világban mecsetnek használtak, most pedig főtisztelendő Prichala tanár úr vizsgálja ablakából a csillagokat (csakhogy pajkos néha a tanár úr — ki hinné olyan ősz öregemberről! —, és teleszkópjait napközben az égről a földi tájakra irányítja, különösen a Bujdosliget sétányai felé, ahol néha sok érdekes látnivaló akad: alig van ugyanis asszony a városban, aki ne a Bujdosnak köszönhette volna azt, hogy férjhez ment, és így Pirchala tanár úr gyakran tudott már olyan házasságokról a teleszkóp révén, amelyekről csupán a Bujdos titoktartó, vén fái tudhattak), tehát a zöld toronytól a nagy hársfáig, amely alatt egykor Rákóczi Ferenc üldögélt, amely alatt éppen emiatt most nem szabad üldögélni senki-