Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám - TANULMÁNY - Kőháti Zsolt: Igazságkeresőben (Urbán Ernőről)
Szamba-hercegnő, a Vargabetű motívumait, művészi fölismeréseit. A vállalkozás műgondja egyes képeinek tudatosságát jótékonyan befolyásolja. Korképet sűrít, az új tendenciák ellentmondásait is érzékelteti Kozák meghökkenésének rajzában: „Szeme ki- meredt, és olyan üveges lett, mint a házilag préselt műanyag babáké." Urbán e regénye jelentős teljesítmény, az író belső értékrendje szerint is előre mutat: az Írott malaszt felé. Tematikus nyeresége Urbán e korszakának — a hatvanas évek elejétől az ifjúság merőben újszerű problémáinak megközelítése. Hőseit — ferencvárosi vagányokat — kipróbálja már az Árnyak és sugarak címadó filmregényében (1961); afféle „párhuzamos életrajzok”-ban mutatva kívánatos és nem kívánatos példákat fiatalok életvitelére. Kissé romantikus még itt az ábrázolás; rossz értelemben vett „ifjúsági mű” modellje lehetett Urbán előtt. E szint meghaladását ismétcsak ripontnovellák kínálják: ott mozognak az átemelhető figurák A láthatatlan barikád (1968) hatvanas évek elejéről való noyellájában (Egy kis lazítás), A krónikás tollával (1964) — korábbról származó — írásaiban, egy nagy ipari építkezés emberformáló hatásának rajzában (Feltételes megálló, Emberfaragás). Ezekből összegeződött A nagy kaland című regény (1963). Naiv névtelen levél bújtja nyomozásra író hősét, az önarcképként ható Gógán Barnát. Gógán — Urbán mint leendő olvasóit tartja itt számon az ifjúságot, és alkotó gondjainak gyakori meg vallására is az új közönség tudata készteti. Kicsit önmaga megrekedt költői útjának is emléket állít a szeretetért sóvárgó, verselgető kamasz, Pubi öngyilkosságának hátterét firtatva, s eközben az iparosodás szocialista életformája (a DGM építéséről mintázta Urbán) bontakozik ki a szemünk előtt. A javítóintézetben nőtt Pubi és „haverjai” mellett — megértő, mégis ellentétes pólusként — Gógán Barna jelleme is elénk rajzolódik, nem kis részben a látható kedvvel és csöndes nosztalgiával formált betétverseken keresztül. Kalandregényét, A kazamaták titká-1 (1967) Sylvester János intelme — „Ides az hazának szerelme” —, a házat és hazát szétválasztó Váci Mihály-i indulat, a helytörténet-kutatás ösztönzésének tisztes célzata emeli a hasonló művek átlaga fölé, s az ötletes, összetett forma (naplóbetét stb.). „Ifjúsági trilógiájának” harmadik darabja a Bumeráng című regény (1968; megjelent 1969-ben). Katonadolog című 1968-as sorozatában érdeklődéssel kutatta: „miféle összetartó és széthúzó erők hatnak a bevonulókra, hogy joggal érdemelhessék ki a néphadsereg katonája nevet?” A viszonylag rövid anyaggyűjtés is mélyenszántó fölismerésekig juttatja, s a Bumeráng-ban életteli portrék osztályozzák a néphadseregbe kerülő fiatalok különféle típusait, morális színvonalát. Bumerángként üt vissza — tanítja Urbán — az egyénre a közösség vagy a közösség valamely tagja ellen elkövetett vétség, fegyelmezetlenség. Nagy igényű összegezés ismét — egyben ars poetica, vélemény a társadalomról, művészetről — s egyik legkiemelkedőbb műve a Menyasszonytánc (1964) című filmregény. Herskó Jánossal tervezte megvalósítani (végül is Szönyi G. Sándor forgatott belőle sikeres tévéfilmet Az 1001. kilométer címmel, s utóbb a regény is átvállalta” ezt a címváltozatot). Ennek kapcsán érdemes fölvetnünk: nagy formátumú mozifilmként méltán folytathatta volna a Bán Frigyessel, Fábri Zoltánnal kezdett utat. Itt is megszólal a lírikus Urbán, éspedig önmaga ifjúkori költészetéből idéz — rej- tekezve. „Egyszemélyes mozijában” — kissé a Németh László-i „papírszínház" megfelelője ez — nagyszabású képekben fogalmazza meg állásfoglalását Urbán századunkról. „Párhuzamos életrajzot” ír, korregényt; ez alkalommal is azonos életutak szétválását követi nyomon. A gyáva Sarkadi Imréjének indulatával figyeli rohamosan fejlődő társadalmunk szélsőséges jelenségeit, ellentmondásait. Nála — mint Mesterházinál A négylábú kutyá-ban — is fölbukkan az autó státusz-szimbóluma: „A hosszan és szélesen elterpeszkedő fekete Csajkától a babszem-kicsi, hófehér Zastawáig, egész skálája csődült itt össze a különféle autómárkáknak” — adja a falusi lakodalomban korunk panoptikumát. Másfelől, a lényegre koncentrálva, hidat teremt — megragadóan és hitelesen — 1919 és felszabadult évtizedeink eszmevilága között. Ám kíméletlen kiélezéssel 44
