Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 5. szám - MŰVÉSZET - Péntek Imre: Ipari forma-életforma

gyonis meghatározzák az étkezési szokások, hagyományok, stb. Ilyenkor szükségszeretek a specifikus formai megoldások

Ezért nem lehet az általad említett paradoxont egyértelműen negatív vagy pozitív jelenségnek tekinteni, nem is beszélve arról, hogy ez olyan szituáció szükség- szerű következménye, amit mindenképpen tekintetbe kell venni.

Talán érdekesebb ennek a gondolatnak az a vetülete, hogy a nyugat-európai piacon a vállalatok valóban megpróbálnak a legkorszerűbb formai megoldásokkal élni, ezeket igyekeznek adaptálni, behozni, sokszor lemásolni is. Pedig az esetek többségében a hazai szükségletek mélyebb feltárásával előbbre lehetne jutni. Vegyünk egy példát. Lemásoljuk mondjuk a nyugat-európai piacon található legkiválóbb vagy legdivatosabb porcelán és zománcozott edényeket és megkísérlünk itthon ezekhez maradéktalanul hasonlító sorozatokat előállítani. Mi történik itt? Olyan terepen akarunk versenyezni, amelyen mind a technikai színvonal, mind a gyártási kultúra szempontjából messze előttünk járó konkurrenseket találunk. Pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy azok az országok voltak képesek beleszólni a „nagyok” versengésébe, akik valamilyen sajátos ízt, színt tudtak hozni. Gondoljunk a finn design-ra, berob- banására a világ élvonalába. Senkit sem zavart, hogy formájukban sajátos, nemzeti karakterüket érvényesítették sőt, éppen ezzel értek el sikert. Lehet, hogy egy sor iparágban — ha nem is mindenütt — a mi saját szükségleteink, feltételeink specifikumainak feltárásával és érvényesítésével eredményesebben tudnánk a nyugati piacokon érvényesülni. Mindenesetre mint azzal, hogy minden áron az általuk kifejlesztett megoldásokat utánozzuk.

— Mi a véleményed, a mi viszonyaink, a mi létezésmódunk tükröződik-e tárgy- kultúránkban? Az „eddigiekhez képest van-e benne szociális többlet” — ahogy Fekete György fogalmazta egyik Művészetben megjelent cikkében. Negative te is utaltál erre a jelenségre, amikor azt fejtegetted, hogy a nyugati minták kritikátlan átvétele utat nyit a bennük megtestesült igények és életforma előtt is ...

— Tagadhatatlan, hogy minden tárgy „lenyomata” környezetének, azoknak a viszonyoknak, amelyek közt létrejött. Ha azt nézzük, hogy a mi tárgyainkban hol az a bizonyos „szociális többlet” akkor, azt mondhatom: egyelőre nagyon kevés helyen, ma- gyon ritkán érhető tetten. Általában sok az esetlegessség az egyes tárgyak formálásában, az egész választék kialakításában. Itt inkább a technológia kényszere, a gyártók rövid távú érdekei, a gazdasági kényszer-érdekeltség hat, mintsem a társadalmi szükségletek átgondolt kielégítése. Bár ezek, ha nem is „többletként” saja: ’é- tezésmódunk elemei.

— Tovább élezve a kérdést: Lényegében az érdekelne, hogy a mi közösségi orientációjú társadalmi viszonyaink, szükségleteink sugallnak-e sajátos formai megoldásokat?

— Erről valaha sokat vitatkoztunk. Van-e „szocialista bögre” vagy „szék”? Valószínűleg nincs. Ugyanakkor világos, hogy abban, milyen termékek jelennek meg a piacon, a termékek milyen rétegeket milyen hangsúllyal céloznak meg, egyértelműen tükröződnek egy társadalom tényleges viszonyai, törekvései, Végül is a mai hazai tárgyválaszték, — formai meghatározottságával együtt — tükrözi is ezeket a viszonyokat.

— Több cikkedben kifejtetted véleményedet ennek a választéknak eklektikus voltáról, fogyatékosságairól. Merrefelé keressünk valamilyen kiutat?

— Ügy érzem, még nagyon távol vagyunk attól, hogy szükségleteink és lehetőségeink közötti viszonyt optimálisnak nevezhessük. Rendkívül sok az esetlegesség a fejlesztésben. Például ugyanabban az árkategóriában praktikusan ugyanolyan funkcionális képességekkel rendelkező tárgyak nagy sorozatban jelennek meg, egymást akadályozva a piaci érvényesülésben. Ugyanakkor a szükségletek széles köre marad teljesen „lefedetlenül.” Nagyon sok ellentmondás van a meglévő választékban, amit tudatosabb tervezéssel komoly mértékben enyhíteni lehetne. Az adott gazdasági feltételek, ipari bázis, technológiai lehetőségek mellett is! Ezek azok a tartalékok, ame460