Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 5. szám - TANULMÁNY - Baranyai György: A születés emlékezete

10. P. J. Cohen: The Independence of the

Continuum Hypothesis (A kontinuumhi- potézis függetlensége) Proc. Nap. Acad. Sei. USA, 1963. 50. köt. 1145. 1.; 1964.

51. köt. 105. 1. (Végtelenség és világegyetem, Gondolat, Bp. 1974. 60. 1.)

11. vö. Lánczos Kornél: A geometriai térfogalom fejlődése. Gondolat, Bp. 1976. 199— 207. 1.

12. Forintos György: Gondolkodásunk struktúrái. Valóság, 1974/10., 14. 1.

13. Platón: Az Állam. IV. (Sarkadi János, i. m. 221. 1.)

14. Filozófiatörténeti szöveggyűjtemény I. köt. Tankönyvkiadó, Bp. 1966. 35—58. 1.

15. El kell ismernünk, hogy az ilyen utalások alig érdemesek többre, mint annak érzékeltetésére, hogy a „levegőben lógó” gondolatokat több helyen is felfedezik, de nem egyformán. Az egyformább felfedezés inkább csak később, s az erősen korlátozott célkitűzésű szaktudományokban bűvöl el bennünket, s akkor a finom árnyalatok is óriási jelentőségűvé válhatnak, jóllehet, kevésbé figyelünk erre. (Jő példa lehet rá a Bolyai—Loba- csevszkij ügy.) A komplexebb gondolatoknál, a mítoszban, költészetben s a filozófiában a különbségekre jobban figyelünk, mintegy átadva magunkat az önkifejezés gazdagsága élményének, de nem árt arra sem gondolni, hogy a sorsformáló eszmék tekintésekor az ilyen egyoldalú élvezet elég nagy luxus, aminek nagy iuxusadója is lehet. Igaz, hogy a történelmi esszé-sciíi is luxus-számba megy.

Marx a platóni filozófia tekintetében vitázik Szókratész és Krisztus viszonyáról D. C. F. Baur-ral a doktori disszertációja előmunkálataiban (Marx: A démokritoszi és epikuroszi természetfilozófia különbsége. Bp. 1969. 138—143. 1.)

16. vö. Hegel: Előadások a filozófia történetéből, H. köt. Akadémiai, Bp. 1959. 70. 1,. és Hegel: Enciklopédia II. A természet- filozófia. Akadémiai, Bp. 1968. 86—107. 1.

17. Helmut von Glasenapp: Az öt világvallás. Gondolat, Bp. 1975. 371—415. 1.

18. Lukács György: A fiatal Hegel. Kossuth (Akadémiai, Bp. 1976. 352. 1.

19. Hegel: Előadások a világtörténet filozófiájáról. Akadémiai Bp. 1966.

20. i. m. 615. és 720. 1.

21. Lenin Művei, 21. köt. 35. 1.

22. Ezt írta Hegel a hivatkozott levelében Schellingnek: „Ügy vélem, mi sem jellemzi jobban korunkat, mint hogy az emberiség ennyire tiszteletre méltónak tartja önmagát. Ez azt bizonyítja, hogy eltűnik a nimbusz, amely a föld elnyomóinak és isteneinek fejét övezi. A filozófusok bizonyítják ezt a méltóságot, a népek pedig önérzetet tanulnak, és többé nem követelik sárba tiport jogaikat, hanem magukhoz veszik, megszerzik maguknak. Vallás és politika egyazon cégér alatt ügyködött. A vallás azt tanította, amit a despotizmus akart: az emberi nem megvetését, képtelenségét bármi jóra, arra, hogy önmaga váljék valamivé. De ha elterjed annak eszméje: hogyan legyen minden, akkor eltűnik a megállapodott emberek indolenciája, akik örökkévalónak tartanak mindent úgy, ahogyan van." (Lukács György, i. m. 38. 1.)

23. MEM 1. köt. 86. 1.

24. A heliocentrikus világrendszer első tudatos felismerőjét és hirdetőjét, az i. e.

III. sz.-ban élt Arisztarkhoszt, „az ókor Kopernikuszát” tagadó Ptolemaiosznak (i. e. II. sz.) azon spekulációját, miszerint „a világegyetem méreteihez képest pontszerű, gömb alakú és mozdulatlan Föld a központja minden égi mozgásnak”, Kopernikusz (1473—1543) tagadta, s jóllehet Kopernikusz „nem mond semmi olyant, ami már nem merült volna fel valamelyik görög csillagásznál (a gömb alakú Föld tengelye körül forog, s közben kering a Nap körül), mégis meglepő az a merészség, amellyel az egyházi szolgálatban álló tudós szembeszállt kora dogmatikus eszmevilágával. Kopernikusz sem tudott szabadulni a görög körpályáktól, s a Napot helyezte a világegyetem központjába. A bolygópályák központja nála nem a Nap volt, hanem egy attól töb- bé-kevésbé eltolt helyzetű pont... Tycho Brache (1546—1601) dán csillagász, a távcső előtti kor legkitűnőbb megfigyelője nem fogadta el teljesen a heliocentrikus világképet. Az általa felállított világ- rendszerben a bolygók a Nap körül, az pedig a mozdulatlan Föld körül keringett ... A kopernikuszi elmélet geometriáját Johannes Kepler (1571—1630) dolgozta ki. Három törvénye a bolygópályák alakjára, a Naptól számított középtávolságra, illetve a keringésidőre adott matematikai összefüggéseket. Ekkor dőlt meg első ízben az égi körök és körpályák uralma ... Az égi mozgások okának felderítése az angol Isaac Newton (1643— 1727) érdeme. Az általános gravitáció törvényének felfedezése végre szilárd alapot adott a csillagászati számításoknak” (Csillagászati kisenciklopédia. Bp. 1969. 16—17. 1.) Ekkor derült ki, hogy a kozmikus mozgásokat geometrizáló Keplernek a harmadik törvénye csak közelitő pontosságot adó eszmekonstrukció, éppen mert nem vette — nem vehette még — figye448