Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 5. szám - TANULMÁNY - Baranyai György: A születés emlékezete

gáti keresztényi egyháznak az államhatalmaktól való elkülönüléséhez hasonlítható, ahol a világi szövethatárokat nem respektáló egyháznak — a természetjogos s parti- kulárisabb világi hatalmakkal való bonyolúlt „vegetatív idegrendszerű” egy ség játéknak a mélyben — a felső eszmejogos pozíciót kellett lényegéből fakadóan felmutatni (Igen fontos e tekintetben is az, amit ezekről Marx oly világosan ír a később említendő negyedik tanulmányában, bár ide nem idézzük a vonatkozó részeit). De így történt, hogy mivel a természetes észnek lettek némely gyümölcsében híján — nem lehetett az iszlámnak reformációja, következésképpen ellenreformációja sem —, s a természet- filozófiát Kábakő-alapuan s „Allah akaratából” úgy intézték, hogy a muszlimok szerint minden a vallásukat igazolja, bár Allah csodát is tehetne a természeti törvényekkel, ha akarná és — így majdnem kész, s az „iszlám pragmatizmus” a humán kultúra mű- velhetőség is olyan eszmejogú kalodába zárta, hogy a hatalmas birodalom felerészben a levegőtlenségének plasztikos önélvezetébe fulladt bele. (A görög geo-metria híján, az egyébként igen magasfokú arab aritmetikai kultúra egyféle „keleti pythagoreiz- must” — a görögétől eltérő kvalifikációval — saját eszmejogában integráltan éltetett). Ilyen komplexitást mint az iszlám, s lényegében egy emberhez kötődően pár évtized alatt létrehozva, nemigen tudunk a világtörténelemből. Hegel jó érzékkel sejtette meg, hogy ettől világosan el kell határolnia saját filozófiáját, a Nagy Logika alapút, mely jól poentírozott világtörténelmi érvényességre tör (s döntő fontosságú tény ellenkező okból, hogy Hegel miért támadta olyan lekezelően a Marx által nagyrabecsült Epikurost, s a szidalmazott természettudósok közül pedig leginkább s hideg gyűlölettel Newtont, a gravitáció törvényének atyját, aki a tömegre poentírozta azt, amit Hegel totálisan a szellemi energiára, a totalitáslogikájára akart16), mert fennállhat a veszélye annak, hogy őt meg majd a „germán-iszlám” megalapítójának vélhetik — némi okkal, hiszen ő Mohamed koporsója helyén, s onnan is továbbszáguldón-tágulón alkotott logikai Felhőkakukkvárat —, jóllehet, ezt így nem mondotta ki, mert így nem is tudhatta.’ „Doktor Manus” alias Führer, a Leverkühn & Zeitblom Rt ive alatti Globus Historikus, a naív Hess-stroryban felsülő, már oly korszerű fegyverzetbe öltöztette Németországot a jatagánok és szakállas ágyuk helyett, hogy észre sem lőhet szinte venni, hogy ő az apparátusával szabályos „germán-porosz iszlámot” gyakorolt, ráépülve a németek azon erényeire is, melyek a Marx által is emlegetett teoretizáló hajlandóságból s a korlátozás tudományosan kiművelhető hasznosságaiból oly döbbenetesen fordultak át a frázisokkal temperált melegházi atmoszférában minden képzeletet felülmúló embertelenséggé.) Külön figyelmet érdemel ezért Hegeltől a később is említendő világtörténelem-filozófiából „a germán világ”-ban a mohamedánizmus, s ennek „Az öt világvallás”17 megfelelő részével való egybevetése.) A magyarokat az eredeti iszlám történelmi megtapasztaltsága miatt is érdekelheti ez, hiszen úgy nyársalta egykor alulról felfelé nyomulva országunkat, s mondható úgy is, a Kárpátmedencét, az itt élő népeket a török, hogy lófarkas lándzsája csúcsán éppen az a budai-cseles fény táncolt káprázatosán holtfehér-vértelenül, mely az iszlám belső virágzásának éretté születésekor a vértelen Kába-Mekka bevételben debütált. — Lám, minő földi-fordított al- kalmazottsága is lehet a kisajátítottságban egy sokszáz év múlva Hegelnél megfogalmazottnak: „Az erőszak nyitott oldalát kikezdi a csel éle. Becsületére válik a cselnek a hatalommal szemben, hogy a vak hatalmat megragadja egyik oldalán, úgy, hogy az önmaga ellen fordul; hogy megtámadja, mint meghatározottságot megfogja, hogy tesz a meghatározottság ellen, vagy azt mint mozgást éppenséggel rákényszeríti arra, hogy visszamenjen önmagába, megszüntesse önmagát”18 — És sovány elégtétel sem 'ehet számunkra annak tudata, hogy éppen ama 1526-ban, e szimbólummá növesztett évben vált ketté az óriási muszlim világbirodalom, mert ami nálunk s eleinkkel történt, az náluk akkor úgy történt meg, hogy egy új hódító lendületben Észak-lndiában is létrehoztak egy muszlim császárságot, tehát a bővülésben váltak ketté, s nem az otthonlevőségükben. De az igazán jó janicsárokat nem oly messzi titokzatos tájak, közelebbi vidékek gyermekeiből nevelték. (A félreértések elkerülése végett azonban hangsúlyozni kell, hogy a „nem leszek a császár katonája” jóval később keletkezett népdalunk, s már más császárról, nem a szultánról szól, ő hitvallásúén is más. — Utólag persze már sok minden más képet mutat. A rodostói leveleknél is. Hát még Kosz438