Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 5. szám - Apáti Miklós: Juhász Gyulának, Brassó fölött, Hazafelé, Fehér hegyek (Versek)

Fehér hegyek

Kudarc ez is: a számba hulló hónál jobban

nem tudlak szeretni, utazom Budapestre. Váltamról vállad hiányzik, nem a hó.

Álmodj fehér hegyet: én halok megfele. Eljött

a napok dancsa, mocska értem, szebben úgy is gondolhatnám: hív a hazám.

Az ember-zsivajban megvész az emberi szó. Szó

esik árakról, keresetről, fennkölt nevelési elvek járókájában egy kisfiú borong.

Hiába ötlik majd eszembe később Vajda

János költő, ű le merte írni: Mont Blanc. És úgy mert szeretni, ahogy ma tilos,

áldozva és nyerve életet, világot, — határtalanul. Hótalan zötyögök Brassóból Pestre, — „míg új Európát rázza kacaj.”

414