Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 5. szám - Keresztury Dezső: Sírversek, Harangszó, Korszakok (Versek)

Korszakok

Kilépett a homályból, fel is öltözött, és ember lett akárhol földkorszakok között; agyagból edényt formált,

kőből kést, népből hadat; utat vágott, s ahol járt emléke ott maradt.

Bár ami termett érték, elvitték a katonák, a lángelmék felmérték a világ vadonát; elomlott szétgurulva,

mit kéz, lélek alkotott, de a káosz mindig újra rendként mutatkozott.

Játszani, verekedni

szeret az ember is; műveit őrzi a semmi, megváltóit a tövis, melyből koronájuk fonták,

hogy intelem legyen a kín, ha az erőszak sarcolja koncát a szegények udvarain.

Egyenes, átló, téglány: milyen megnyugtató, hogy távlat, mélység, fény, árny az embertől való; a gömb zárt végtelenje

legszebb a formák között: a világot tanítja rendre, kiterjedő örök ...