Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 5. szám - Ágh István: Jótettért jól járj!
MÓKUS: Most én valakit megjutalmazok, mit szólsz hozzá kiskoldus? BOJTÁR: Nem jutalomért tettem, csak maradj mindig közelemben, még azért se tettem, csak hogy el ne felejts engem, csak hogy libbenj, lobbanj lebbenj! MÓKUS: Fogd be a szád! A törvény mondja: Jótettért jól járj! Lesz még elég bajod, hogy ez a makk, amit most neked ledobok megsegítsen. Segítsen minden ínségedben! Ha a baj felé dobod, megmenekülsz! Mikor a földön futok, ha rám nézel eltűnök, libbenek, lobbanok, de nem ám a száraz ágon, engem senki meg ne lásson, de ha már nem nézel rám, szárnyam lesz a farkincám, legföljebb, még följebb, hogy az ég ragyogjon rám. Ne aludj el soha az erdőben! STRUGA: Mikor hangyafogaton szekereztem, szenes fűgyökeret találtam egy fehér levél alatt, álmomat rárajzoltam az óriás fehér levélre, avval a fekete fűgyökérrel: tölgyfát, alvó bojtárt mókus és karvaly nélkül, meg egy vaddisznócsordát. BOJTÁR: Jaj, de szépet álmodtam! Bakonyerdőben voltam, disznókat makkoltattam. DISZNÓK: Röf-röff. Hö-rő. A-a-a-a. Vi-i-í. Hu-é. Kö-kö-kö. Röf-röff. BOJTÁR: De hiszen ott vagyok! ERDŐ: Sú-su sú. Su-zú. Trö-tri-trö. Potty-potty. BOJTÁR: Ejnye, már esteledik, haza kellene hajtani. Mit szól a gazdám, az a vén Koledó, hol maradtam ennyi ideig? Jaj, Istenem, majd megpofoz, mint a múltkor. Azt mondja, ilyen álomszuszékot nem látott a világ! Mehetsz öregapádhoz, eheted a kukoricaprószát! De mit beszélek ennyit? Már a napot is alig látom. Elő a botot! Közéjük vágom és hajtok haza. VADDISZNÓK: (mint a szelíd disznók az előbb). Röf-röff. Hö-rő. A-a-a-a. Vi-i-í. Hu-é. Kö-kö-kö. Röf-röff. BOJTÁR: Jaj, édesanyám! Ez nem is az én kondám! Ezek vaddisznók! VADKAN: Meglakolsz, te büdös kölök! Én embereket még sose bántottam, de te engem evvel a nagy bunkósbottal megdobtál. Most megeszlek! Hrö-ő-ő-ő! Rö-hő. STRUG A: Tisztelt közönség! Szakállamban még mindig megborzad a bölcseség. 389
