Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám - SZEMLE - Káldi János: Szirmay Endre: Maroknyi sors - Büki Attila: Arcomon szél söpör
nít: legyünk tisztességesek, becsületesek. Verset ír a hűségről: Hűség a földhöz és a fákhoz, o gyökerekhez, az indákhoz, a rügyekből kibukó szóhoz, a virágbontó szándékokhoz, az ágak ringó szövevényéhez, a lombok felett ragyogó éghez, a sorsunkkal viselős maghoz, csőhöz, naphoz, szélviharhoz, hűség az öröm és bánat szülte rendhez, hűség a harchoz, az engedelemhez, hűség az értelem kristályrendjéhez, minden igaz és szívünk szerinti széphez; hogy minden népek sorsa kiteljesedjen, és az élet győztesen ragyogjon, zengjen! Okítása nem tűnik szájbarágósnak, nem tűnik retorikának. Poéta doctus ő. Érti a versírás csínját-bínját. Költői szótára választékos. Meg tudja teremteni a szépség igézetét. Műfordításai egyenrangúak verseivel. Hűségesek az eredeti vers mondanivalójához és formájához. Igazolják azt a sokszor emlegetett és leírt igazságot, hogy a költők a legjobb műfordítók. A recenzió írója örül, hogy megismerkedhetett Szirmay költeményeivel és verses műfordításaival. Szívesen olvasná máskor is, többször is a szerző műveit. (Somogy megye Tanácsa V.B., 1977.) BÜKI ATTILA: ARCOMON SZÉL SÖPÖR A szerző jóvoltából Büki Attila első, bemutatkozó verseskötetét forgathatom, olvashatom. A huszonöt verset tartalmazó könyv ez év áprilisában látott napvilágot Kapuvár város Tanácsa V. B. kiadásában Arcomon szél söpör címmel, 1500 példányban, művészien ízléses kivitelezésben, Kiss Dénes jó szemre valló, gondos és szigorú válogatásában, Ámos Imre tizenegy grafikájával. A költőről elsősorban verseinek világa vall, s az, hogy milyen gyönyörűen, szug- gesztíven, újszerűén fogalmazza meg mondanivalóját. Büki Attila édesapja ,,halált hozó arcáról” a hajdani emlékeket idéző, otthoni cipészműhelyről, dolgos-szorgalmas édesanyjáról, a kiskato- naéleftről, régi lányokról, a szerelemről, a Repce partjáról, Bük községről, a gyermekkor és az ifjúság tájairól, új, mai lakóhelyéről, Kapuvárról, egy poéta-barátja emlékezetes hegyfalui látogatásáról, az elmúlt, de még sugárzó élményekről ír költeményt. Arról énekel, amit eddig megélt, tapasztalt. A sajátjának és biztonságosnak érzett, vélt körökön kívül nem lép sohase. Versei röpke-rövid jegyzetek, válaszok, pehely-könnyű üzenetek, szélfútta forgácsok. Nincs terjedelmes, hosszú műve. Nem birkózik bonyolult gondolatokkal. Szereti a tova- tűnőt, a leheletfinomat, a már-már álomba-veszőt. Szava mindig szolid, emberséges, És: mindig őszinte. Példaként idézem két költeményét, amelyek sűrítetten hordozzák költészetének jellemző jegyeit: Hova lettek ők, a tündérek, akik ünnepnap és hétköznap presszók, bárok asztala alatt felmutatták, mint kelyhet a pap, térdhajlataikat. (Hova, hova, hova...) A másik költemény: Gondolj az alumínium hamutálra, szunnyadó csikkek csillagaira, a katonákra, úgy éjféltájban a pinceklubban ahogy ülnek, s isten tudja, képzeletben merre járnak. Kezükben az elolvasott levél a dísze az asztalukra ejtett fenyőágnak. (Karácsonyi levél) Nem kész költő még Büki Attila, s ezt nem elmarasztalásként állapítom meg. Nemcsak a jó pap tanul holtig, hanem a jó poéta is. Gazdagítania : azaz szélesítenie kell költői terrénumát. Ügy tűnik, mintha túlságosan félne a Hegyektől és a Tengerektől. Ugyan miért? Ügy tűnik, mintha túlságosan félne a lélek mélységeitől. Ugyan miért? Arra kellene törekednie, hogy a költői kép sugalljon tanítást, gondolatot, ne maradjon csak puszta kép. Szívesen és szeretettel ajánlom mindenkinek az Arcomon szél söpör c. kötetet. A verseken át egy rokonszenves fiatal íróművésszel ismerkedhetik meg az olvasó. (Kapuvár város Tanácsa V. B., 1978.) KÁLDI JÁNOS 384
