Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám - SZEMLE - Molnár Miklós: Emlékek szüreti lakomáján Tatay Sándor: Lődörgések kora
teremtő hazudozás, az öntágító bohóckodás, az egyirányú időnek fittyet hányó édeni céltalanság állapotában leleddzen, s eképpen gazdag ismereteket szerezzen önmagáról és másokról. A bakonytamási evangélikus lelkész hetedik gyermeke „minden idők leghitványabb végzős növendékei” közé számította magát a nagyhírű szarvasi gimnáziumban. Érettségi után körzeti ellenőrző kertészként zsákszúrcsappal fölfegyverkezve szolgálati kerékpáron járta Sopron és Vas megyét. „Némi szakértelem gyors elsajátítása után tanácsokat adtam a gazdáknak, és lebonyolítottam a szállítást. ... Talán ha ez nincs, nem is kezdek el írni.” (Az ellenőrző útjairól szóló leírás oly eleven, hogy úgy rémlik, ha biciklire ülnék, és átkerekeznék mondjuk Csepregből Horvátzsidányiba, az út mentén lelnék még Tatay Sándornak egykor ezen a vidéken elhintett tojásmadaraiból.) Az a bizonyos zsákszúrcsap arra szolgált volna, hogy mákos, borsós és gabonás zsákok csapoltassanak meg vele ellenőrzés végett. Tatay azonban legott megtanulta, hogy a zsákszúrcsappal való ellenőrzés bizalmatlanságot és ellenségeskedést szít. Föl is hagyott használatával — mert olyan társadalmi rendszerről ábrándozott, amely (akárcsak Konrád György Baloldali Városa) bőségében van hitelnek és bizalomnak, s amelyből — mint Tatay írja — fokozatosan eltűnnek „az ellenőrök, az ellenőrök ellenőrei, az ellenőrök ellenőreinek ellenőrei”. Teológusként Sopronban Istennel, teológiával, önmagával, környezetével birkózott — s az erről szóló emlékezés tele van derűvel és öniróniával. Társaságra és hallgatóságra vágyott szüntelenül, és mindent elkövetett, hogy lekösse hallgatóinak érdeklődését. Bohóckodással, történetek mesélésével, hazudozással bűvölte el társait Már ekkor megmutatkozott lebilincselő előadókészsége. „Egyszer a soproni korzón megjelent egy kurva” — és a nagyreményű ifjú teológus kis híján feleségül vette. Tatay az ő megidézésével nyitja meg a regény női alakjainak sokszínű arcképcsarnokát. Eddigi műveiben Tatay Sándor szinte krúdysan dús pinakotékáját teremtette meg bimbózó vagy érett vagy feslett, izgalmas és érzéki leány- és nőalakoknak. A galéria ebben a könyvben is szaporodik: gazdagítják a Kanizsay lányok: egy Erika Mantsch nevű bécsi lány, akinek ’három éve és négy hónapja nem hazudott az anyja; rokonok; kőszegi nők; pécsi ismerősök: Bella, a szőkehajú medika; a kis prostituált Ancsi, akit kalákában „megmentettek”; legvégül pedig — de korántsem utolsó sorban — Fucina Olga, a határoktól mentes Európai Egyesült Államok partizánja. Minden alak történetekben és esemény-füzérekben kel életre. De szaporodik Tatay sátáni lelkületű vén szipirtyóinak viasz-panoptikuma is Félelmetes Lujza figurájával. A fiatalember — holmi nemzetmegváltó prófétai hévtől tüzelve, de fogadásból is — regényt írt: kamaszos szózuhatagban részint az életből, de méginkább a korabeli irodalomból ellesett alakokat és helyzeteket jelenített meg, hatásos cselekmény-bonyolítással. Az értőknek ez volt a véleményük: „ ... vannak irományok, melyekből azonnal meg lehet állapítani, hogy szerzőjükből soha nem lesz semmi, és ez ilyen, egyértelműen”. Tataynak mindenesetre sikerült kiadatnia regényét, sőt tisztes haszonra is szert tett belőle. Az eke című regénynek — mely két kiadásban is megjelent — jómagam történetesen azt a becses példányát olvastam, amelyet Tatay Sándor így dedikált: „Weöres Sándornak baráti és költő-testvéri szeretettel” (e példány titokzatos úton a szombathelyi Berzsenyi Könyvtár tulajdonába került). A Lődörgések kora további lapjain érzékeny szavakkal fölidéződik az áldó sze- retetet sugárzó édesanya és a lelki gazdagságából eredően engedékeny s belátó, lehetőleg mindeneket jóra magyarázó, humorérzékben sem szűkölködő édesapa emléke. Tatay Sándor hátat fordított Sopronnak. „Világgá mentem, és józan értelmű embereknek nem tudtam megmagyarázni, miért. ... reggel vettem a kalapom, a felöltőm, az aktatáskám, és világgá mentem anélkül, hogy az előző napon legalább megterveztem volna utamat.” A húszas-harmincas éveknek ezek a világgámenései, Génét, Kassák, Borsos Miklós, Tatay és még sokezrek vándorlásai micsoda sóvár nosztalgiát kelthetnek a mai csavarogni akaróban! 380
