Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 4. szám - SZOCIOGRÁFIA - Thiery Árpád: Gyötrelmes arcom

Én sem akarok nimbuszt teremteni, nem is az én tisztem. Nincs mentegetés, de az ide kívánkozik, hogy a pártmunkásnak, a beosztását komolynak tekintő vezetőnek harminc év alatt állandóan kötelező volt a készültség állapota. Az ötvenes évek elején a szolgálat, a végrehajtás fizikai teljesítménye és lelki kockázata. Ezerkilenc- százötvenhat tragikus eseményei. A konszolidáció türelmes erőfeszítései. A mezőgazdaság átszervezése a hatvanas évek elején. Az új gazdaságirányítási rendszer előkészítése és bevezetése. Nincs az a csodálatos jellem és alkat, amelyik ebben az örökös feszültségben nem érdesedik meg, és a körülmények nem szorítják rá, hogy a célhoz a legrövidebb utat válassza. Nincs az a szelíd, segítőkész jellem, amelyik az egymásra torlódó feladatok súlya alatt lelkileg el nem érdesedik. A lélek izmai elmerev^dtek, a lélek csigolyái elmeszesedtek. Ez is a kép teljességéhez tartozik.

Pap Jánosról szólva, abból a bizonyos riportból én inkább a beszélgetés alábbi részleteire emlékeztetnék;

— Ennek a munkának nincs határa. Én nem tudom a cöveket lerakni. A mérőműszer itt csak a lekiismeret. Az, hogy az ember nyugodtan alszik, nyugodtan lép fel a pódiumra, bármilyen kérdéseket kap ... Ezt nem lehet napszámban csinálni. Az a napi tíz-tizenkét óra azért összejön, változó terheléssel. Érzi az ember, hogy mi volna az ideális munka, de a megyei titkárnak sok más kötelező dolga van, amit nem lehet félretenni vagy elhalasztani. Ha látná a meghívókat, azt mondaná: ez nem lehet igaz! Valamit elrontottunk! Ha az ember nem megy el egy ünnepségre, valaminek az átadására, azt hiszik róla, hogy felvág. Ha mindenhova elmegy, akkor meg mi lesz vele?... A vadászatban is lehet valami félreértés. Sokan talán azt hiszik: a vadászat azt jelenti, hogy űzik, hajtják a vadat, meg hasonló. Én ott teljesen egyedül vagyok egy puskával a hátamon, késsel az oldalamon. Teljesen kikapcsolódom. És még valamit! A célzás nagyon összetett idegmunka. Ott veszem észre, hogy ideje szabadságot kivenni, mert elmennek a lövések... Lehet, hogy a hasonlat nem szép, de így mondanám: a megyei titkár állandó készenlétben van. Ül egy erőmű kapcsoló termében és figyel. Az a jó, ha a körmét piszkálhatja. Ez persze, nincs így. Az lesz majd az ideális, ha Radnótival beülünk az autóba és jövünk-megyünk, ismerkedünk az emberekkel... A munkában én mindig a sablontól félek. Pontosságot, fegyelmet követelek, az igaz! Akire valamit rábíztak, azt intézze el! Annak örülök a legjobban, ha valaki kéltmon- datos javaslattal jön be hozzám, és nem huszonhat oldalas tervezettel, amiből nem lehet semmit se kihámozni. A vezető azért van, hogy vezessen! Én nem járhatom végig naponta az apparátust: de az ajtóm mindenki előtt nyitva áll. Akinek valami baja van, jöjjön be! Ha valaki azért gubancol össze valamit, mert nem mert bejönni hozzám, azért haragszom... Azt nem bánnám, ha a párt vezető szervei többször eljönnének hozzánk. Én nem megyek föl, elnézést kérek mindenkitől a megfogalmazásért: tiszteletkörre. Tudják, hogy dolgozom. Hogy is mondjam? Az ember az autó kerekét nem nézi meg kilométerenként, de az olajnyomásmérőre nem árt gyakrabban rápillantani ... A tehetetlenség, a pongyolaság és a mellébeszélés dühösít fel a leggyakrabban. Ha ezeket ki tudnánk iktatni az életünkből! Ha valami kopik az emberben, akkor az a türelem. Van még türelem, de azért fogy. Hamarabb felmegy a pumpa! Visszagondolok, hogy mennyit tudtam én tizenöt éve magyarázni a parasztoknak a nagyüzemről! Most már nem tudnám végigcsinálni... Félreértés, félreértés. A balatoni fakérdésben is félreértettek. A veszprémiek is az alsóőrsi vasút megszüntetésében. Sok vitánk volt... Nekem nincs senkitől tartanivalóm. A kenyérféltést nem ismerem. Egy dologtól félnék, Ha a magatartásom miatt nem mernék az emberek szemébe nézni. Én a gorombaságig nyílt és őszinte szoktam lenni. Ez, gondolom, jó- néhány embernek nem ízlik. De ha az ember normális politikát folytat, akkor nem lehet népszerűtlen. Nem olcsó népszerűségre gondolok, amikor valaki az országos politikát kisíklatva, a helyi igényeket helyezi előtérbe, Ugyanakkor, ha valaki azt mondaná, hogy azért megy itt jól a munka, mert én vagyok az első titkár, az jobban teszi, ha messziről elkerül engem... Nem, Veszprémben azelőtt sohase jártam, de szívvel-lélekkel veszpréminek érzem magam. Miért? Végiggondoltam ezt is. Az egyes

359