Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám - Borbély János: In memoriam Mestrovic; Tovább, sehovább (Versek)
Tovább, sehovább ön köré a tél fenyőfákat állít, őrzi toronyderekú ezer fivér, hogy ne fázzon öltözteti medveprém, itt, a sarkkörön túl nem alvad meg bőrén az ölelkezés, friss hóban fürdeti a hajnal. Karácsonyfa-erdejében újévre harangoz mindörökké a szél. Milyen koronával koronázzam, hűbérese lehetnék e hóvilágnak, hogy megtalálja ízét a számnak. Tudja ön jól Olga, önmagámtól északabbra nem ejthetett volna el felidézhetetlen repülésű madár-anyám, mint itt a pannon légtérben. Zuhanásom pókháló-zsinór felfogta, fekszem, lapulevéllel szemem letakarva, néhány bogár homlokomon járja táncát, huszonegy évemet leltározzák, hasamon tücsök hegedül, ígérget mindörökké karácsonyt. El innen, el, hova tovább, sehovább — északra egyre csak, sarkkörön túlra. Tudja ön jól Olga, három fiam ott lakik testében feloldva, holddá csókolnám a mellét, fehérei jen világítva, számnak bakonyi harmat íze boldogítsa.
