Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám - Rózsa Endre: Aranykor, K. I. túlvilági üzenete és rövid válasz (versek)
Ekék A vers kibújik mindig, aztán alászántják nagy ekékkel, ha elnyílt, ha már minden zsákmányt elragadtak tőle, hogyha már csak kóró, reves szár, a szellő is elfújja, s üresen lengedez. Csak ő alá szántsátok az én verseimet, a jövő alá, ekék, az elfeketedett szavakat, a tépázott dalt, az esővert igét! ROZSA ENDRE Aranykor Augusztus, fekete méz, homokban elheverő markomban cseppenként gyűlsz föl — harmatvíz vadpatanyomban. Virágpor csurran a porba, szemcséik összetapadnak, tücsök- és egérlyukakban tündöklő aranypogácsák. Könnyű, kerek kenyerekből rakta ki tested a nyár, párálló káprázatokká hevíti illataid, árad a rét iramába, a fák gyökerükbe leszívják, duzzad bennük a dél, pattognak évgyűrűik. ínyemen ínséged íze, szétizzik érzékeimben, lakomám és alamizsnám: éhséggel éttető éhed — augusztus, fekete méz, itasd át csontjaim is, zöld nyelvét lökje ki érted a fű, zamatoddal teljen a tenger! 26
