Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 4. szám - Páskándi Géza: A koponyarablók avagy: Chaplin koporsója. Kesernyés komédia, tudományos krimi
Gall végigszáguld az egyetem folyosóin. Nyomában a két professzor összesúg. ELSŐ PROFESSZOR: Nyomozók látogatják otthonában a kollégát. MÁSODIK PROFESSZOR: Sokkal hamarabb kellett volna. Akkor most nem bolondította volna meg fél Európát. ELSŐ PROFESSZOR: Nem ártana az előadásait felfüggesztetni. MÁSODIK PROFESSZOR: Javasolni fogjuk! (Elsietnek. Gall berohan a terembe.) GALL (már az ajtóban kezdi): Kedves ifjú kollégáim! (A diákok feszengenék.) Ilyet nem szabad csinálni. Nem szabad! Egy jó ügyet nem szabad rossz eszközökkel szolgálni. Az embereket nem szabad megsérteni szokásaikban. Nem szabad törvénytelenül feltúrni a sírokat. Nem veszik észre, ellenfeleink alig várják, hogy valamit ránk süthessenek. A tudomány érdekében nem minden eszköz megengedett, uraim! Nem valljuk a jezsuita jelszót, hogy a cél szentesíti az eszközt! Tudósok vagyunk! Tudósok! (Egészen kimerül.) MÁSODIK PAPNÖVENDÉK (feláll): Ha ez igaz, professzor úr — akkor miért nem vigyázott, hogy ez a jezsuita módszer ne segíthesse kutatásaiban. Oda kellett volna figyelnie, professzor úr, hogy kik, mikor és miért segítik! ELSŐ PAPNÖVENDÉK: Igen! Aki igazi tudós, az odafigyel arra, hogy kik emelik vállukra! GALL (szinte üvöltve): Szórakozott voltam! Szórakozott! Naiv! Értsék meg, a tudós majdnem olyan, mint a fajdka- kas. Saját szerelmes dürrögésétől nem hallja meg a vadászok lépteit. És ilyenkor lehet legkönnyebben lepuffantani! ELSŐ PAPNÖVENDÉK: Le a szánalmas tudománnyal! Le a szórakozottak- kal! MÁSODIK PAPNÖVENDÉK: Le a szánalmas tudománnyal! Le a „kiszolgáltatott” tudósokkal! (Szemébe vágja a jegyzeteit. A lapok szállnak.) És nem hisszük el a szórakozottságát! GALL: Merénylők! Merénylők! DIÁKOK (felugrálnak, néhányan kilökik a papnövendékeket, néhány papnövendék még marad): Ki velük! Felforgatok! Éljen az ész hatalma! GALL: Csend legyen, uraim! Csend le16. gyen! (Végre csend lesz.) Értsék meg: nyomoznak utánam. Ha istent ismernek, jelentkezzenek. Tudom, hogy maguk voltak. A szolgám felismerte néhányu- kat. Épp kinézett a függöny mögül, amikor maguk átmásztak a kerítésen. Kérem: jelentkezzenek! Bocsássanak meg, nem vállalhatom a maguk akcióit ebben az ügyben. Egész életem kutatása rámehet. Kompromittálnak... A fanatizmus mindennek árt, mégha pillanatnyilag hasznos is! Értsék meg. (Csend.) ELSŐ DIÁK (metszőén): Úgy látszik, mégis igaza volt a két csukásnak. Szánalmas az a tudomány, amely fél attól, hogy merészen bizonyítson! Hogy bármi áron is bizonyítson! Mi kockáztattunk, professzor úr! GALL: Értsék meg: nagyobb dologról van szó. Nem történhet semmi bajuk, semmi komolyabb bajuk. De ha hagyják, hogy rajtam száradjon ez az egész — akkor minden elveszett... (Kicsit siralmas. A diákok pedig hőst szeretnének látni.) MÁSODIK DIÁK: A sok koponya, amit a kutatás érdekében szereztünk, az jó volt, az kellett, de hogy bennünket vállaljon, hogy saját magát nyíltan vállalja a professzor úr — az már nem jó! (Kirohan, becsapja az ajtót. A diákok lassan, közönyösen elszállingóznak. Első diák marad.) GALL: Hát nem értenek meg? ELSŐ DIÁK: Igaz: Luther Márton sem vállalta a parasztfelkelőket. De mi nem vagyunk parasztfelkelők. Mi a tudomány lázadói vagyunk. Megyünk és feljelentjük magunkat, hogy a professzor úrnak semmi baja se történjék. (Nagyon gúnyos.) A tudomány érdekében feljelentjük saját magunkat. (Kimegy.) GALL: Nem figyeltem oda. Nem figyeltem oda. Miért nem figyeltem oda? 17. Gall szobája. Egyedül. GALL: Ennyi az én népszerűségem. Milyen váltakozó is az ifjúság kedélye. Ők hőst akartak és én siralmas voltam. Milyen szeszélyes az, aki a vállára emel. Minél magasabbra emel — annál magasabbról taszíthat alá. Diákjaim, kedves jó diákjaim! 298
