Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám - Ladányi Mihály: Idegen kedvenceim (bevezető) - Marin Sorescu: Sakk, Trója, Shakespeare, Szédület, Pokolban (versek, Ladányi Mihály fordításai)
Szédület Kavicsot vesz szájába a tenger és Cicerót utánozza, aki dadogott némiképp, s dadogására a part malomköveit próbálta gördíteni. Mert ilyen idők voltak akkor, összekuszálódtak a szavak s neki le kellett győznie őket. Vagy Démoszthenész csinálta volna ezt? Valószínű, de nem lényeges, szónok volt mind a kettő, villámokat szórtak az igazságtalanságra. Micsoda beszédek loccsantak a tenger arcába akkoriban! Főleg amelyik azt mondta: Karthágót le kell rombolnotok! Azt hiszem, mégis Demoszthenész lehetett. Akinek levágták fejét, és a jobb karját, amellyel gesztikulált, Octavian Augustus katonái, akik így szóltak: elég a fecsegésből, lássuk a tetteket! Aztán lerombolták Karthágót, amint a vészmadár előre megjósolta. Vagy talán Marcus Portius Vato volt az? Ördög tudja, annyian voltak a nagyszerűek, kik hittek a szavakban, vagyis hogy az igazság logikailag levezethető. Quod erat demonstrandum, balul végezték valamennyien. Legjobban annak a sorsa hatott meg, akit lenyakaztak. Filippikáiból szent harag tört elő, akár elvágott torkából a vér, istenem, hogy hívták, elfeledtem ... No nézd, miket beszélek össze-vissza. Az igazság mindig középen van. S mivel a Mindenség közepén te vagy, te vagy az igazság. Talán ezért dadogok most is a közeledben ... Pokolban És kínok kínja, hogy egyetlen szó nélkül kell viselni az elviselhetetlent, hogy jobban halljuk, mint híznak a kiválasztottak a mennyben. Ladányi Mihály fordításai
