Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - SZOCIOGRÁFIA - Kunszabó Ferenc: Alapállás, A szociográfiáról - egy készülő szociográfia ürügyén
KUNSZABÓ FERENC szociográfia Alapállás A SZOCIOGRÁFIÁRÓL — EGY KÉSZÜLŐ SZOCIOGRÁFIA ÜRÜGYÉN A népre figyelni, azt szeretni vagy éppen félni tőle, gyűlölni, óhajait tudakolni vagy azok jogosultságát tagadni — a jelenség azóta él, mióta vannak uralkodó, vezető, egyszóval a népből kivált, különvált csoportok egyáltalán. De a népet nem csupán figyelni, azzal nem csupán számolni, hanem helyzetét megrajzolni, mozgását elemezni, sőt a mozgástörvényeket külön tudományág segítségével kutatni — ez a jelenség a XIX. század eleje óta él Európában, és fogalmait, leíró- és elemző módszereinek forrásvidékét a Felvilágosodás eszmerendszerében találhatjuk meg. Voltaire és társai idézték, hívták, várták a népet, feselne ki istenadta mivoltából, s lépne be a történelembe. A Nagy Francia Forradalom egymást váltó vezető csoportjai néha már igen boldogok lettek volna, ha a milliók megelégszenek hirtelen kapott felséges címükkel, s ennek fejében kevesebbet szólnak bele a dolgok menetébe. Napóleon viszont arra jött rá: ha egy népnek évtizedeken keresztül mondják, hogy mily kiváló, és mennyi mindenre képes — annak a nemzetnek, ha egyszer ezt elhitte, az elképzelhető legnagyobb feladatot kell adni, s akkor nem szól bele a politikába. Mert egyébként az ébresztő eszme által kínált, az értelmes társadalmi berendezkedéshez elégséges célokat végülis kicsiknek és nevetségeseknek találja. A Bourbon restauráció, majd Lajos Fülöp adminisztrációja óvakodott a napóleoni koncepciótól, ám arról igyekezett meggyőzni a népet, és nem csupán szavakkal, hogy jól él, boldogan és szabadon, mint egy nagy nemzethez illik. Némely gondolkodó fők viszont tudták, hogy ez csak részben igaz, s riadtan, kíváncsian vagy reményteljesen kezdték keresni a társadalom mozgásainak törvényeit, ki-ki alkata, szándéka, hite szerint: Vajon meddig elégszenek meg a milliók az adott helyzettel, miért elégszenek meg, mikor törnek ki, és hogyan fognak kitörni?... Szinte vegyelamezték a korabeli francia társadalmait, s feltehető, hogy ezzel manipulativ eszközöket is szolgáltattak az állam számára — ahogyan ez minden korban, minden tudományos felfedezéssel történni szokott: a hatalom mindig igen apró, de igen használható címletekre váltja a nagy eredményeket. Váltja, ha tudja. Ha van benne elég rugalmasság és megfontolás, Hogy előre adott engedményekkel fogja ki a szelet a vitorlából. A francia uralkodó osztályok képesek voltak erre. Emlékezzünk csak, hogy az 1830-as párizsi forradalmat mily mesterien változtatták ellenforradalomra. A Habsburg birodalmi adminisztráció, amelyik elsősorban az osztrák és résziben a cseh—magyar uralkodó osztályok érdekeit fejezte ki, nem volt ilyen rugalmas, nem volt képes megelőzni, vagy megfordítani azt a folyamatot, amelyik a korabeli bécsi rezsim országaiban indult a múlt század elején. Nem volt elég rugalmas, mert gyenge volt, s csak annyira képes, hogy a besúgó hálózatot szélesítse, illetve a mozgalom vezéregyéniségeit megvásárolja, s ha ez nem 267
