Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - Simonffy András: A japán szalon (történelmi játék)
ESTÖKH: A magyar nemzet fennmaradására! (Kiss fogja a szalagokat, és a szemközti ablak mellett levő szélesebb falrészre próbálja felerősíteni őket. A többiek újra töltenek. Lépések a főbejárat felől.) 13. ELŐBBIEK és SZOMORJEV, BENKÖ, HORVÁTH (A főbejárati folyosón három civil ruhás férfi jelenik meg. Egyikük otthonosan mozog, társai zavartnak, feszé- int a többieknek is, hogy kövessék. Hajigazítás, belépnek. Szomorjev otthonosan mozog, társai zavartnak, feszé- lyezettnek látszanak. Életük sorsdöntő óráit élik.) SZOMORJEV (köhint, hogy magára vonja a figyelmet): Üdvözlöm az urakat. A nevem Anatolij Szomorjev, a külügyi népbiztosság munkatársa vagyok. Engedjék meg, hogy bemutassam Benkő Jenő elvtársat... (Benkő megbiccenti fejét, előbbre lép) és Horváth Imre elvtársat, (ö szemüveges, joviális típus, elmosolyodik.) Ok sok évet töltöttek hazánkban mint emigráns magyar politikusok. Kommunista politikusok. VÖRÖS: Érezzék magukat itthon körünkben. SZOMORJEV: A Moszkvai Magyar Bizottság tagjai többször panaszkodtak az elmúlt hetek során, hogy nincsenek informálva arról, mi történik otthon. Nos, ezek a magyar kommunista politikusok éppen a napokban érkeztek vissza Moszkvába, friss hazai élményekkel. BENKÖ (előbbre lép, körülnéz, aztán Szomorjevre): A felszabadult magyar országrészeken szerzett tapasztalatainkról ... (Krákog, elfogult.) SZOMORJEV: Bátran! BENKÖ: Ezekről a tapasztalatokról ma délután beszámoltunk a Szovjetunió külügyi népbiztosának Molotov elvtársnak. VÖRÖS: És? SZOMORJEV: A külügyi népbiztos elvtárs. aki a magyar nép történetének alapos ismerője, kifejezte afeletti örömét, hogy végre olyan kormány alakulhat Magyarországon, amely a nép akaratának tükre lesz. VÖRÖS: Mi is ennek jegyében végezzük felelősségteljes munkánkat. FARAGHO: De kerüljenek beljebb... Talán egy pohár vodka feloldja a hangulatot. SZOMORJEV: Benkő elvtársnak van még mondanivalója. VÖRÖS: Kérem... Hallgatjuk. BENKÖ: A külügyi népbiztos elvtárs egyetért velünk abban, hogy most a legfontosabb teendő az új kormány megalakítása a már felszabadult országrészeken. Ezt követőleg pedig egy új, demokratikus magyar népi hadsereg megszervezése és harcba küldése a németek ellen. VÖRÖS: Magunk is ezen fáradozunk. SZOMORJEV: Molotov elvtársnak az a véleménye, hogy az új kormány megalakítására a legalkalmasabb város Debrecen. Kossuth ebben a városban mondta ki a Habsburg-ház trónfosztását, s most valami hasonlóra kerül sor. VÖRÖS: Szeged épen maradt, nem dúlták fel a harcok. HORVÁTH: Még egy „szegedi gondolat”, tábornok úr? VÖRÖS: Mondom, Horváth úr, mert épen maradt. ESTÓKH: Debrecen történelmi város ... FARAGHO (a nők mellé telepedett Szentiványihoz): Döme! Szedd elő a kormánylistánkat! Beszéljük meg az urakkal. SZOMORJEV: A Szövetséges Ellenőrző Bizottság által jóváhagyott kormánylistát Horváth Imre elvtárs ismerteti önökkel. HORVÁTH: Miniszterelnök: Dálnoki Miklós Béla. VÖRÖS: De ... ! HORVÁTH: Pénzügy: Vásáry István. Külügy: Gyöngyösi János. Kultuszminiszter: gróf Teleki Géza. Honvédelmi: Vörös János. VÖRÖS: Vagy úgy. HORVÁTH: Földművelésügyi: Horváth Imre. Kereskedelemügyi: Gábor István. Igazságügyi: dr. Valentiny Ágoston. Iparügyi: Takács Ferenc. Népjóléti: Molnár Erik. Közellátásügyi: Faragho Gábor. SZOMORJEV: Az uraknak van-e hozzászólása vagy ellenvetése az elhangzott nevekkel kapcsolatban? MIKLÖS (előrelép, Vörösre néz, a vesztesre): Megköszönöm a bizalmat. At- érzem a felelősséget, azok felelősségét, akik nemzetük sorsának irányítására hivatottak. 265
