Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 1. szám - Fábián László: Tükörképek (elbeszélés)
latot, noha nem ismertem nyelvüket, mert fénytelen szemükben bármilyen nyelven olvashatók voltak dermesztő mondataik (gondolataik?), lehetetlen volt nem értenem, és arra gondoltam, az öregasszonyok leginkább a-fölöttük tor- zsalkodó felhőkhöz hasonlítanak a felhő-banyákat később viszontláttam a székesegyház előterében: már bemenetkor föltűnt, mintha büfé lenne a templomban, asztalféléről kí- nálgatnak valami ételféleséget a körben ülőknek, talán főtt gabona lehet és esetleg sütemény, amit hozzá esznek, ceruzavékony gyertyákat égetnek, de csak amikor újra kijöttem a vörös falak közül, kezdtem érdeklődni, miről van szó, mondták: gyász és halotti tor, ez itt így szokás: a hozzátartozókat... kissé fur- csállottam, miként a gyertyák barna színét is, ami, persze, finom volt, ám mégis érthetetlen, kerestem volna mögötte a jelképet, de az sehol, számomra egyszerűen sehol a titok nyitja, akkor viszont mihez kezdjek a jelenségekkel? — ugye megengeded — kezdeném újra, ha nem érezném félszegségem megújulását kilépve a templomból esőként szakadtak rám a felhőbanyák: novemberi zivatar és az utca aszfaltjának gödreit már elöntötte a víz; szétnéztem, falra- gaszos gyászjelentéseket láttam, mint mindenütt az utcákon, egyik kétszerte nagyobb a többinél, de háromszorta kellene, mert hármuk fényképét mutatja: apa, fiú és leánya — tőlük búcsúzik az egyetlen hátramaradt, aki — véletlenül — nem szállt velük akkor gépkocsiba túlcsorduló érzelmességem örömest ragasztottam volna rólam melléjük jelentésként, hogy ide kelljen jönnöd immár utánam is, miatam is, értem is, elképzeltem, sorra olvasod az összes hasonló falragaszt: levelemet, amelynek megírását nem igényelted, és az bosszú lett volna, legalább annyira bosszú, akár a török fiúé, aki reggel vissza sem pillantott a lány után... cjohAny ÚlmAn Csohány Kálmán: Rézkarc 18
