Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - Simonffy András: A japán szalon (történelmi játék)
FARAGHO (belelapoz, visszaadja): Hát csak olvasgasd. Bennem bízhatsz. Nem szólok róla senkinek. Ez indexen van nálunk, nem? SZENTIVÁNYI: Belenézhetek? FARAGHO: Ez nem az angol parlamentarizmusról szól, te Döme. KISS: Vegyem jegyzőkönyvbe, hogy a Moszkvai Magyar Bizottság mai ülésén megvitatta a bolsevik párt története tanulmányozásának szükségességét? FARAGHO: Vegyed. KISS: ... csak hogy benne legyen. Sicher ist sicher. FARAGHO: Jó. (Miklós jelenik meg.) MIKLÓS: Megint a hadseregről beszéltek? FARAGHO: Persze, kedves Bélám. VÖRÖSNÉ (érkezik az aktatáskával): Azt mondják, itt szép bőráruk vannak. Vehetne magának egy rendes táskát, Kucókám. (A többiekhez) És hogy telik itt az idő? A moszkvai balettet látták már? FARAGHO: Hogyne! Moziban is voltunk. Gőzfürdőben kétszer. MIKLÓS: Jellemző. FARAGHO: Mi volt a címe annak a propagandafilmnek, Pali? KISS: Továris P. De láttuk az „Iván gróznüj”-t is. VÖRÖS (röpcédulákat vesz elő a táskájából. Olvas, de hangja felerősítve a hangszórókból hallatszik): „Első számú parancs. Egy: Budapestet semmi körülmények között sem védj étek, mert akkor a város földig le lesz rombolva és a lakosság a télen hajléktalan marad. Kettő: minden eszközzel akadályozzátok meg, hogy a németek a Du- na-hidakat felrobbantsák. Három: a csapatok álljanak át teljes fegyverzettel és felszereléssel az oroszokhoz. Négy: Budapest polgársága zavarja meg a németek utcai harcait és az oroszoknak minden eszközzel segítsen a németek és a nyilasok kiverésében. Vörös János vezérezredes^ a Honvéd vezérkar főnöke.” (Csend, Sztolceva kibontja az új vod- kásüveget, és töltöget. Ot nézik.) FARAGHO: Nyelvérzékem azt súgja, hogy ez a szöveg oroszból van fordítva. Hamarjában. Te meg csak aláírtad, főnököm. VÖRÖS: Előzetes megbeszélés után közösen fogalmaztuk a marsallal. VÖRÖSNÉ: A hidakat én vetettem bele. Különösen az Erzsébet-hidat. FARAGHO (az órájára néz): Mindjárt éjfél. A Kremlinben már elkezdődött a munkaidő ... Mi meg várunk ... VÖRÖS: Elképzelhető, hogy egyszerre visznek oda bennünket? FARAGHO: Minden elképzelhető, MIKLÓS: Ideadnád ezt a papírt? (Vörös szétosztja a röplapokat.) FARAGHO: Palikám, tegyél egyet ad acta. MIKLÓS: Ezt a negyedik pontot érthetem felkelésre szóló felhívásnak? VÖRÖS (mentegetőzve): Ez kifejezetten Malinovszkij kívánsága volt. MIKLÓS: Aha! És ki fog eleget tenni ennek? A beszart (Vörösnéhez) pardon, pesti polgár, akit huszonöt éven át ijesztgettünk a bolsevik veszedelemmel? Vagy Weiss-Manfréd munkásai, akiknek sohasem mertünk fegyvert adni a kezébe? Most majd ők — puszta kézzel? (Megzörren a telefon, amely eddig néma volt. Sztolceva veszi fel. Mamusa is előkerül, a háttérben várja, mi lesz a telefon eredménye.) SZTOLCEVA: Dá . ..dá . ..dá . .. Ká- nyécsná! (Leteszi, Faraghohoz fordul) A külügyi népbiztosságról szóltak ide. Lehet, hogy ma elmaradnak az események. Vacsorázzanak meg nyugodtan. (Döbbenten kapják oda a fejüket. Sztolceva magyarul beszélt.) FARAGHO: Mit csodálkoztok? A magyar világnyelv.,. Nem tudtátok? FÜGGÖNY vége az első résznek második rész 1944. november 19. (A helyszín változatlan, de a szalonjelleg háttérbe szorult. Ez a terem már inkább iroda: négy testes íróasztal, aktacsomagok a földön is, a japán metszetek lekerültek a falról, helyettük valamiféle — papírból kivágott — nemzetiszínű díszítés. A kályha előtt csizmák száradnak, a falakon kézzel írott táblák a megfelelő asztalok fölött: „MMB ELNÖKE”, „HONVÉD VEZÉRKAR”, „KORMÁNYZÓSÁG”, „MAGYAR-OROSZ BARÁTI TÁRSASÁG”, a szalongarnitúra fölött „MAGYAR TISZTI KLUB” s egy cirill betűs is: „HE KYPHTbr) 251
