Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 3. szám - Szerdahelyi Pál: "…ámul széles ország, büszke lehet Csönge"
zigaztíája maga is tudós ós költő volt. Csöngőre mór csak a karácsonyi szünetre meg a nyári vakációra jött haza. Tulajdonképpen a költészet hozott össze bennünket és mélyítette el barátság un* kát. Én 13—14 éves koromban kezdtem el verseket irogatni. Erről valamilyen módon, — talán néhai jó tanítónk, Szabó Dezső, vagy Cina unokabátyja, Szegffy Szabolcs révén — tudomást szerzett ő is, és egyik nyári vakáció alkalmával üzent értem, hogy menjek el hozzájuk. Eihozabta verseimet, el is olvasta, sőt Illyés Gyulának is elküldte őket bírálatra. Cina aztán megmutatta nekem a saját verseit, méghozzá a legfrissebb termését, és ettől kezdve hetenként kétszer-háromszor is találkoztunk, míg csak idehaza tartózkodott. Mindig volt közös témánk. Nekem — mint parasztgyereknek — egész nap keményen kellett dolgoznom apám kis gazdaságában, mert egész nyáron át szoros volt a mezei munka, de azért esténként, a legnagyobb munkaidőben is, ki- auós sétákat tettünk együtt. Ctmának minden igyekezete arra irányult, hogy én minél bővebb irodalmi ismereteiket gyűjthessek. Ellátott hazai művekkel és külföldi költők magyar fordítású köteteivel. Régi stilisztikai és poétikai tankönyvekkel ajándékozott meg. Olvastatott velem görög és római mitológiát, továbbá H. G. Wells műveit, de ezek mellett klasz- szikus szépirodalmat is. Ö adta először kezembe Tolsztoj monumentális alkotását, a Háború és békét. Lelkületiieg tehát ilyen volt a gyerek és a serdülő Oina: mélyen érző, önzetlen, mindig segíteni kész Darát. Űri gőg, lenézés soha nem volt benne. Külsejét ugyan kissé elhanyagolta; serdülő, sötét szakállát sokszor hónapokig nem borotválta le, és erős, szálas haja többnyire jó „süni” frizurával keretezte így elhanyagoltan is szép, csinos arcát. Közönség előtt nyilvánosan szerepelni nem szeretett. Sem tudását, sem pedig származását nem tette soha cégérré. A közöttünk fennálló igen nagy társadalmi és műveltségbeli eltérés ellenére nem csak maga fogadott barátjává, hanem rokonságával és magasabbrangú barátaival is elfogadtatott. Bárlhanamn is érkezett vendége, azt elhozta hozzám is bemutatni. Így járt nálunk a már akkor ismert nevű újpesti költő, Berda József is. Gyermekkorunkban közös csínytevéseink, ifjú korunkban közös kalandjaink soha nem voltak. Barátságunkat teljesen és mindenestül az irodaiam, a költészet szeretette töltötte ki. Eszembe jut még, hogy 1933 nyarán egy budapesti rokon kislány nyaralt nálunk, aki Cinátcü verset kórt 'emlékül. Az ő emlékkönyvébe rótta ezt a két sort; amit akkor rögtönzött: A Rába partján kis ösvény vezet: Csatangolj rajta, szép emlékezet! Cina már kicsi gyermekkorában tanult idegen nyelveket is. Első nyelvtanára drága édesanyja volt, aki maga oktatta kicsi fiát németre, franciára. Én azonban úgy látom, hogy bámulatos nyelvtehetségét nem csak rendkívül intelligens édesanyjától örökölte, hanem apai ágon is részesülhetett ebben a kivételes örökségben. Ezt onnan veszem, hogy amikor Cinát meg szőkítem látogatni, többször elbeszélgettem édesapjával is, aki engem mindig szívesen látott. Roppant módon érdekelt akkoriban Osönge község múltja, a falunk története, s egy alkalommal megkérdeztem Cina apját, meg tudná-e mondani nekem, honnan ered a Csönge határában húzódó Zsohár-árok elnevezése.? Hiszen ez nem magyar szó, sem török, hanem minden bizonnyal francia eredetű. Számomra mindemellett teljesen értelmetlennek tűnt ez a szó. Mit keres itt a tősgyökeres magyar földrajzi nevek között? Hozzáfűztem, hogy hallomásom szerint ez a Csönge határában húzódó földút római eredetű, s annak idején római hadiét lelietett, mások szerint meg a török időkből való, és például a sárvári vár egykori kapitánya ezen az úton, torony^iránt ment mindig Győrben élő kedveséhez látogatóba. S mivel ez az út Weöres Sándorék birtokán húzódott keresztül, ezért is kérdeztem meg felőle Cina apját. Legnagyobb örömömre aztán meg is kaptam rá a felvilágosítást tőle. Elmondotta nekem, hogy a Jobar szó valóban francia eredetű. Mikor az 1800-as évek elején Napoleon hadaival Nyugatmagyarországon vonult keresztül, 211
