Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 3. szám - Weöres Sándor: A jövendő emberiséghez, Felhő, Éji világosság, Feledés, Kihajolni veszélyes, Vasmegyei üdvözlet (versek)

Kihajolni veszélyes

Nem párnán, csak fapadon zötyögtem a vonaton, kihajoltam ablakon, szél elvitte kalpagom.

Most a kalap merre jár? tán elnyelte a mocsár, kívül-belül csupa sár, nádországban békavár.

Vagy a réten szabadon bukfencező szeladon, pörög, mint a szélmalom, gyors, ügyes, mint a majom.

Forgószélbe pöndörült és az égbe fölröpült, telihold fejére ült és nézi az égi űrt.

Ámbár az is meglehet, ráleltél te és viszed, de fejedre nem teszed, olyan ócska viselet.

Vasmegyei üdvözlet

Sokszor megyek Szombathelyre, gondjaimtól szabad helyre,

és mellette Óladon magam boldognak tudom,

sűrű fák közt Kámonban elmerülök álomban,

és ha vágyom völgyre, hegyre, tovább utazom Kőszegre.

Végtére

hazamegyek Csöngére.