Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 3. szám - Weöres Sándor: A jövendő emberiséghez, Felhő, Éji világosság, Feledés, Kihajolni veszélyes, Vasmegyei üdvözlet (versek)

WEÖRES SÁNDOR

A jövendő emberiséghez

Holttestem rég elpízslett a földben, de betűim, úgy képzelem, élnek, bár lehet, hogy nyelvemet sem érted.

Sejtheted, sok kérdeni-valóm van: többet tudsz-e a „van”-ról s a „nincs”-ről, mint én, ősöd, a hajdani ember?

De te néma vagy, míg én beszélek, s amikor szólsz, süket lettem én már, közös kár, hogy nincs találkozásunk.

De nem értem kortársaimat se, enyéimet s önnön magamat se, tudom, hogy téged se értenélek.

így merítek hálót a jövőbe, halacskát se fogok ki belőle.

Felhő

Fenn a felhő címer-forma, kerek széle hattyú tolla, benn oroszlán tátja torkát, ódon hajó bont vitorlát, s amint hajnal lángja kigyúl, címer-rózsa benn kipirúl.

197