Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 2. szám - TANULMÁNY - Fogarassy Miklós: Világosság/sötétség (Nádas Péter prózájáról)
Á CSALÁDTÖRTÉNET DIMENZIÓI A jelképesség, a piszichológiai szimbolika tudatos végigvitelére és „kihasználására” mutat az is, ahogy Nádas a regénybeli „házat” — az otthon és a szomszédos villa tereit — megjeleníti. Gazdag hangulati értelmű és térbeliségében érzékelt jelentős helyszínt alakítva a pincéből, a padlásból, a lépcsők és járatok alatti és közötti rejtekek- ből, ahol a családi titkok — levelek, ruhák, bútorok — lapulnak, s ahol tükrök teszik valószínűtlenül tágassá, izgalmassá a dolgokat, s ott vannak még a hangok is, melyeknek éjjeli és nappali recsegéseivel a ház is elárulja, hogy él. Nem véletlen, hogy a padláson, a kiismerhetetlen fénypászmák és szellemek fülledt tetőtér-öblében történik meg a nagyapa rituális, nagyformátumú családtörténeti beavatása. Amikor a Simonok történetét az unokának elmondja, — Noéig, Áronig majd a vándor- utak kiinduló pontjáig, a Golgotáig visszanyúlva, sőt a leszármazás-történetnek van egy különválasztott része is, amely ugyan nem itt hangzik el, s ami a „halszagú lány történetével” az emberiség ősködös hajnaláig utal az időben hátra. Ennek is megvannak a pályatörténeti, kifejlési előzményei. A falban a feltűnő, rejtélyes, vonzó és taszító remete, A bárány-ban pedig Róth bácsi erkölcsileg szikár, a szenvedés, az áldozatvállalás bölcsességével példázattá növő alakjának vonásai egyesülnek Simon Péter nagyapjának rajzában. S még van egy többlet a nagyapa vonásaiban, aki kulcsfontosságú szerepet visz a könyvben. Ő, aki az életveszedelemből többszörösen megmenekült, aki a zsidó hagyományt a szellem tudatosságával a Jézus alak felé fordítja és így a „Tanítás” kapuját tárja fel, különös fénytörésben mutatkozik. A vonzalomnak és a borzongó irtózásnak különös vibrálásával álmélkodik a kisfiú-hős a süketen ordítozó, testi mivoltában már halála előtt is üregesen korhadtnak tűnő szálfa öregemberen. Az így adódó groteszk effektus — jelképesen szólva — idézőjeleket ír a mű „osaládregényes” egységed köré. Van valami szakrális és morbid is a könyvnek ebben a művészi metszetében. Ahogy egy poros padláson kucorogva az öreg suttogva adja tovább több évezred emberi sorsvonalának értelmét. Ebben is ott van az a „billenőhelyzet”, amit érdemes az értelmezésben figyelembe venni. Igaz, az írói szándék szerint — a mű címével is erre teszi a hangsúlyt — a Jézus-fényt, meg a szeretet, a bárány áldozatát fel-nem ismerő Simonok sorsának hét köre a világ tanításai, neveltetési benyomásai közül az egyetlen egyértelmű és pozitív lelki hagyaték. Amely a regény tényeinek és jelentésköreinek fogaskerékrendszerével — a groteszkség hárításai ellenére — úgy sodródik fel a regény szellemi pályájának csúcsára, hogy egyben kinyilvánítja: van lehetőség a titkok és a lappangó kétértelműségek fölött valami tényleges „igazra.” Nagyszerűek az írói mozgások: a kert állat-képei és kígyója után a hal kábelezésének és feldarabolásának remekül megtalált kapcsolatával is, s ennek a vergődő, ezüst-fényű állatalaknak többszörös felvillantásával, bibliikus-krisztiánus jelképével vezeti és köti át a regény a motívumoknak egy egész csoportját az őstörténetbe. Talán úgy is írhatnánk: Nádas mindent megtesz, hogy a családregény-epilógus s mindaz, ami Simon Péterrel a kertben, a házban és az intézetben megtörténik, a szenvedés erkölcsi sugárzásának, ama sötétségben világító fénynek a jegyében kapjon értelmet, ami a Jézus-tekintetben és az ezt fel nem ismerő évezredes családi tévelygés végpontján villan fel. S ebben, a regény-glóbusznak e nagyívű konstrukciójában — mint nadir és zenit — jelenik meg a pszichológiai mélységek kútjában elrejtezett „Anya” meg — a sorstörténet csúcsán — a „Megfeszített’ tekintetének fénye. Az előbbi — láttuk — csak sejthető, az utóbbi is csak Cirenei Simon tudatában tükröződik. Ám amennyire a szerkezet-építés, a formálás intellektuális igyekezete és az analitikus módszer mindvégig megggyőző marad az életanyag alapszintjén, a primér érzékelés gömbjében, úgy a regény e szellemi építményrendszerében inkább csak a szándék, az alkotó nagyratörésével s nem az esztétikai megvalósítás teljesértékűségé- vei találjuk szemben magunkat. Nádas prózájának erősségére és épp a textus komoly kidolgozottságára vall, hogy a „regény” családtörténeti, etikai kitágításának, történeti, szellemi odafüggesztésének 153
