Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 2. szám - TANULMÁNY - Fogarassy Miklós: Világosság/sötétség (Nádas Péter prózájáról)
képe a korról akkor sem lenne megrajzolható. (Hogy ez mennyire így van, azt A biblia utolsó fejezetének képsora igazolja, ahol e szinttől legmesszebbre esik kitekintés: a hivatali autó utasai a távoli tanya elesett emberi környezetének láttán csak a riadt, értetlen döbbenet reakcióira képesek.) A villanegyed gyermekeinek perifériáján, mely családilag összefonódik és határolódik a centrális szerepű felnőtt társadalommal, olyan dolgok vonhatók az epikai tér „nyíltszínére”, amelyek csak ebből a kétértelmű, beavatott és kirekesztett helyzetből tárulhatnak fel. Tárgyszerű és lélektani hitellel; hiszen a konstrukciós perek vádbeszédeit, az apage Satanas!-t sem meg-nem-ballani, sem megérteni e gyermek-tudat nem tudja, a hang azonban beszűrődik, ordítása, fenyegetése elementáris erővel jelenvaló élménnyé válik. És Nádas gyerek-alakjainak sorsa — mégha tudatviláguk, eszmélődésük a maga globalitásában jelenik is meg —egészen közvetlenül épül be a hatalom e személyes függésrendszerébe. S ezen a lelki színtéren a kitágult, érzékeny, a felnőtt világ moccanásait is megvallató gyermek-értelem, meg a nevelődési környezet mintái szerint alakuló erkölcsi önismeret szükségszerűen szembetalálkozik a kor „perével”, — az „alattomos lappangó” ellen folyó szüntelen vizsgálattal. A regény keretén belül, kiélezett érzékenységű személy kezébe adatik így a leméretés, az igazságtétel mérlege, s a lélek- rajzban pedig ezek a történelmi-társadalmi, etikai feszültségek élei, asszociációs, kapcsolódó pályán egyéb gyermeki mitológémákhoz kapcsolódva a „rejtezkedő, lappangó rossz” képzetköreit és szorongásait építik ki. Amellyel szemben megtorlóan, megsemmisítésre készen ott áll a közeli és távoli felnőtt-emberi világ — belsőleg tükrözött — mechanizmusa. A biblia eseményeit erkölcsi confessióban, példázatként elbeszélő „én” szeretet- vágya, nélkülözései, s az ehhez szorosan kapcsolódó gyerek-szexualitás természetes Kudarcai, amelyek a lopva meglesett Tóth Szidike, a cselédlány, és a szomszéd-kislány részéről érik, akkor fordulnak a rettegés és pánik sötét köreibe, amikor a csitri- játszótárs ordító fenyegetése lecsap rá: „Áthajolt a kerítés fölött és sírás hangon üvöltötte: — Elvitetlek, elvitetlek az apámmal!’’. A kor és a környezet is így mutatja ki a benne rejtezőt; a „leleplezés” várható tettlegessége a kisfiú tudatában hatalmas árnyékot növesztve tükröződik. Mint ahogy a falusi cselédlányra vetülő vád, a lopás gyanújának elhatalmasodása, a belső szorongás és az annál erőteljesebb agresszivitás egymásba játszása is modellszerű. Az igazságnak is — már ebben az első elbeszélésben — egyetlen rejtett mércéje van: a belső vonzalomnak, a szeretetnek az a belső serpenyője, amellyel a dolgokat Till Gyurka az elmondás során latra teszi. A „családregény” felé vezető út egyik állomásának tekinthető — bár műformájában dekomponált, torzó-jellegű — A fal című elbeszélésben (más vonatkozásban még visszatérünk rá) a magasra húzott védmű mögött, a helyszín egyik legfontosabb „övezete”, maga a Rákosi-villa is megjelenik. A vérebekkel, sorompóval, őrökkel biztosított terep, a szülők alakjából áradó fojtott görcsösség gesztusai a gyermek-alakok „szabadság-tartományaira” olyan árnyékot vetnek, amelyben a vad és kegyetlen indulatok kettős értelemben is „kor-szerűek”: az életkor és a korszak mintája egyaránt megmutatkozik bennük. A Sanyika e témakör „helyzetgyakorlatai” között — s a rövidebb novellák körében — azért hibátlanul nagyszerű, mert — akár egy Csáth vagy Kosztolányi novella — a démonikussá fejlődő gyermeki csoportszerepjátékot saját körében tartja, s ami áttűnik a jelenségeken, az asszociatív, olvasói kiegészítés lehet. Egy „gyermeknovellatípus” remekművű újraélesztése ez, anélkül azonban, hogy az író a vonatkozások tágításával megpróbálkozna. Amit a „lappangóról” és annak a gyermeki asszociatív köréről a korábbiakban írtunk, voltaképpen a „családregény” építi be a viszonylatok sűrű szövevényébe. A gyermeki rejtelmek, a képlékeny fantáziák és a rideg tények tartományainak partjait, határait itt méginkább süppedékesre mossa, hiszen hősét méginkább visszavonja az ártatlanság, a naiv tudat korába — Simon Péter hat-nyolc éves tudattal reagál a világra és önmagára. A regény elemzésének ezen a pontján élesen irányt kell változtatnunk. Míg a 149
