Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 2. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Bella Istvánnal

ki is elégített, mert úgy éreztem, hogy tettem valamit. Ekkor kezdtem el sak­kozni is komolyabban. Rövid idő alatt II. osztályú sakkozó lettem. Ügy éreztem, hogy többre is vihetem. De ezt se lehet harminc évesen elkezdeni... Mindez, és még sok más dolog hozta, hogy keveset írtam. Végsősoron a válásom döb­bentett rá, hogy muszáj megcsinálnom magam. Nincs más lehetőségem az élet­re, csak a költészet. Bella István, cigarettára gyújt és egy pillanatra eltűnik a füstben. Arra gondolok, hogy elröpült a szárnyas angyallal, kezében a Capablanoa könyvvel és azt dúdolja: Óriások unokája, vers, csak egyszer, egyszer tudnámrólad elmondani: Fölkelsz hajnalban, mint a pékek, s nekiállsz, nem lisztből, vízből, — fényből és sárból kenyeret dagasztani. Angyal ..£*1 -moüvutniviaL . Konfltce. BW^ emlékcret&e. Szemethy Imre: Angyal „Ezt nektek" — motívummal. Kondor Béla emlékezetére 146

Next

/
Oldalképek
Tartalom