Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 2. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Bella Istvánnal

1940-ben született Székesfehérvárott. Négy kötete jelent meg: Szaggatott világ (1964), Az ifjúság múzeuma (1969), Hetedik kavics (1975), Igék és igák (1977). Az ifjúság múzeuma című könyvéért József Attila-díjat kapott.

Már éppen megszólalnék, amikor Bella István a könyvespolcról leemel egy könyvet:

— Mutattam már neked ezt a Capabl'anca partit? Állati szép ám!

— Nem, még nem mutattad. De nem kéne inkább dolgozni?

— Igaz. — mondja — Akkor kezdjük el.

Megtölti a poharakat, iszunk. A Capablanca könyvet azért otthagyja az asztalon.

Hogyan jutott eszedbe, hogy verset írj?

Egy véletlen hozta gyerekkoromban, és akkor rájöttem az ízére. Utána már hiányzott, mert azt az örömet és azt a szépséget amit a költészetben megleltem, mindig újra kellett teremteni. Igaz, az örömet nem mindig érezni, de kivételes esetekben, amikor az ember leírja az utolsó szót, akkor átélheti és ez mindennél többet ér.

Az első versedre emlékszel még?

Több első versem is volt. A legelsőt kilenc éves koromban írtam, blödség volt, azt hiszem még gyermek versének is blödség. Aztán írtam egy iskolai feladatot az ősi nyolcasra tizenkét éves koromban, és tulajdonképpen az apámról írtam első versemet, aminek egy fél sorát nemrégiben fölhasználtam a Nyitány című versemben. Maga a vers így kezdődött:

Alig emtékszem én apámra, ha van is emlék, oly kevés, ráfúj az idő muzsikája, befedi majd a feledés.

A „ráfúj az idő muzsikája” sort használtam föl abban a versben, amit huszonnégy évvel később írtam.

Nem érzed azt a veszélyt, hogy a költők ma már csak egymásnak írnak? Szerintem a költészet akkor is hat, ha csak kevesen olvassák.

Hogyan?

Furcsa módon. Azt hiszem a gondolataival és azzal, amit mond. És amiről az igazi költészet beszél, az mindig benne van a levegőben, benne van a világban. Adyt nagyon kevesen olvashatták annakidején. Nagyon kis példányszámban jelentek meg az Ady-kötetek, 6-800 példányban. A Nyugat sem jelent meg sokkal többben és mégis eljutott azokhoz is, akik nem olvastak egyeten egy Ady verset sem. Azért, mert Ady azt írta, ami a szívekben meg az agyakban volt.

Egyik legfontosabb ügyednek tekinted a magyar nyelvet. Régi szav- kat fedezel fel, újakat alkotsz, költői nyelvezeteddel pedig máris iskolát teremtettél.

Ez kezdetben nem volt tudatos. Amikor az első neologizmusokat, meg ardhaizmu- sokat fölsorakoztató versemet írtam, a Szeretkezéseinket, éppen Lengyelországban éltem, és akkor kezdtem el gondolkozni azon, hogy mit jelent valaki szá140