Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 1. szám - Pósfai János: Egy percre a tenger (elbeszélés)

PÓSFAI JÁNOS Egy percre a tenger Az erdő sarkából a domb aljáig sárga repcét virágzott a föld. A házat eltakarták a fák, a sűrű bokrok. Félszemű Joe a repcét nézte, alámerült a sárga hullámzás­ban. Katusra gondolt, tán igaz lehet, amit mondott. Egyszer majd te is meglátod a tengert. . . Nem emlékezett, hogy valaha pertut ittak volna, mégse bánta, hogy tegezte az elnök. Katusnak öt faluban kalapolnak, megengedheti magának. Hetyke hang tolmácsolta a kitüntetést. Joe ümmögött. A tengert? Előbb láttam mint te a napvilágot. Félszemű Joe igazat gondolt, hiszen siheder korában csak­ugyan látta, amikor áthajózta. Fél szemét otthagyta valahol. Vajon a felesége mit szólt volna, ha hallja? Ez még a tikszart is megette gyerekkorában. Vagy azt: koldusból lett uraság, törődik is az elesettel. Mi taga­dás, Katusék tényleg szegények voltak. Az öreg az erdőre járt, de nem az erdész fogadta föl, hanem a favágók. Irtás után beállították tuskózni, felesbe döntö­gette ki a sárból a nehéz tőkét, és enni nem volt neki más, mint hajában főtt krumpli vagy répa. Katus Vince nem emlékszik rá. Ez már úrnak született. Egyszer már volt elnök a faluban, gyerekfejjel. Az ötvenes évek elején. Tíz éve Sopronba men­tek érte az állami gazdaságba és diadallal érkezett vissza a faluba, mint egy Rákóczi. — Nálad jobb elnököt nem találunk — mondták neki. — Csak megbecsüld magadat. Katus Vince nem fogadkozott, nem ígért semmit, csak elfoglalta az elnöki széket. És ettől kezdve más lett a világ Bakháton. Üj sertéstelep épült, a tehén­istállójukat még a más megyebeliek is megbámulták. A falu üres telkein eme­letes házakat raktak, s néhány év múlva egybeszántották a bakháti határt a szomszéd falukéval. Az újságok nagy betűkkel írtak a bakháti emeletes szocia­lizmusról, s a faluban a legapróbb emberke is Katus Vincére szavazott, ha megkérdezték tőle, ki a legtekintélyesebb ember a környéken. Az elnök akkor már fekete Volgával járta a járási értekezleteket. Ahogy a közös gazdaság határa nőtt, úgy emelkedett egyre följebb. Tanulmányutakra Bulgáriába jártak. Híre járt, hogy Ferihegyen még a főpincér is pertu barátja Katus Vincének, mert a bakhátiak vendéglátása a kormányfogadásokat is fe­lülmúlta. Akarod látni a tengert? Dolgozz, hogy kiérdemeld. A fiatalok hajtottak, hogy eljussanak az Aranypartra. Katus Vince egy idő óta egyre ritkábban járt emberek között. Parancsokat osztott, törvényt szabott, kiabált, hangoskodott. Nincs tanú rá, de faluszerte beszélik, hogy a Külső-majorban megpofozott egy állatgondozót, az engedet­lenségért. Félszemű Joe pénzt kapott Katus Vincétől. Tedd el, és vigyázz! Máskor is előfordult, hogy vendégek jöttek a házba. Jöttek seregestül. Amikor épült meg­jósolták, hogy beletörik Katus Vince foga. Kora tavasztól nyár végéig ezen 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom