Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Garai Gábor: Epistola P. O. Nasonis ex Ponto ad B. J. Laconem (I) (Vers)
G A R A I GÁBOR Epistola P. O. Nasonis ex Ponto ad B. J. Laconem (I)* Utolsó levelem óta már félév is eltelt, Tomiban hullatják levelüket a platánfák, fényes a fű a megsűrűsödő, nagy esőktől (bezzeg egész nyáron át egy árva csepp se hullott), hullaszín dália kákád a reggeli ködben, felhők kövér raja festi a vonagló tengert vasszínű-zöldtarajosra; s én mégis derűvel járom utcáit e nemrég oly idegen tájnak, fejem fölemelve lépdelek szembe a széllel... Megállj — ne találgass! Claudia érkezett hozzám (váratlanul jött, már igazán nem is reméltem), Claudia, de hiszen ismered őt eredendőin, mindig is ott lakott kutató ifjú szemünkben, s megjelent hirtelen, sőt bizony testet is öltött, s micsoda testet; ha ujj aim tudnának róla játszani a hárfa húrjain! De hát hiába: csak önmagát játszihatja az, mi maga is dallam. S mióta itt van, az ő szemét látom, ha este rácsos ablakomon át a sötétbe kinézek; csillagom ő lett, 'ki vigyázza sorsom veszendő, ágról szakadt levelét, s igen, ő lett a társam reggelenkint, ha a lombjait vetkező, fáradt hársfaligetben bolyongok, és ővele rtérek szerelem óráján a durva rönkökből ácsolt, elhagyatott kalyibába; és látod, azóta kedélyemnek kezesebb lett az idegen város, mintha a Trianstiberis kicsi házait látnám köröttem, azt a vidéket, hol valaha éltem, * Válasziéle Baránsaky Jób László Epistola G. G. 1 c., a Magyar Műhely 51. számában megjelent versére. 493
