Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám - SZEMLE - Laczkó András: Hajnal Gábor: Antennák
____________szemle H ajnal Gábor: Antennák A ködben félig ébren, tompán tűnődve járok, az égbolt észrevétlen házakra, fákra rárogy. 80 A válogatott verseskönyvek nemcsak azért érdekesek, mert sűrítve-egybegyűjtve mutatják a lírikus karaktervonásait, de ezzel együtt valamiképpen tükrözik a költő önítéletét verseiről. Hajnal Gábor: Antennák című keresztmetszet-kötete e tekintetben legelébb arra figyelmeztet, hogy új versei állanak legközelebb hozzá. Hagyományoktól eltérő szerkesztési elvet választott azzal, hogy 1970— 1974 között írt darabjait a könyv első ciklusában helyezte el. Az olvasó ekként- a legutóbbi eredmények ismeretében kísérheti végig a megtett utat, a témák, eszközök, formák változását, átalakulását. (A vénség kapujában) Hajnal Gábor lírájának egyik legszembetűnőbb karakterjegyét kétségkívül az ötvenen túl írt versek hordozzák. Ez idő után csak- nem törvényszerű a halál-gondolat jelentkezése, a lét végességével való szembenézés. A költő ezáltal jutott el az önkifejezésnek arra a fokára, ahol az alkotás és a lírai én között szinte nincs ellentmondás, a legpontosabb az egybeesés. Nagyfokú pesszimizmus fordíthatná csak meg úgy ennek az eredményét, hogy az ne vitalitással feleljen a kihívásra. Az ellentétezés, a tiltó és tagadó szavak gyakorisága az ilyen verseknek nélkülözhetetlen eleme. S természetes, hogy a környezet, a természet jelenségei egyaránt vitalitását erősítik meg, miként a Beszélgetés egy fenyőtobozzal tanulsága mutatja: Míg le nem ver a havas ágról a könyörtelen téli szél élni akarom e világot emlékeimnek képei hópárnával körülölelnek kifáradva álmomban és felébredve a létet áldom. (osípos izei<.) r enyeRDen es színesben gazdag, mar-mar burjánzó ősz képzetét kelti a könyvnek a hatvanas évek terméséből összeállított része. Történetek rögzítésére inkább alkalmas napló és kitárulkozó vallomás, gondolatiság és meditáció került szoros kapcsolatba, mintegy kvintesszenciaként mutatva, hogy Hajnal Gábor lírájában meghatározóan fontos szerepe van a tényközlésnek és azzal az összefüggő, belső indítékoktól irányított állásfoglalásnak. A Farsangtemetés, Megnöl a folyó, Szédül az erdő című részek kiemelkedő motívuma, a csöndes szemlélődés jelzi, hogy az Űj versek között mire kell figyelnünk: Már nem látok semerre, a nyirkos lomha csendbe figyelek tétovázva az éjszakába. (Köd)
