Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 1. szám - TANULMÁNY - Horváth Iván: Széphistória - népballada

„Danas je jur meni to deveto leto,

Da ja služim kralja za vernoga slugu.

Da mi nikdor ne zna, sam li ja divojka,

Sam li ja divojka ali verni sluga.”

Ona je štimala, to nikdor ne čuje,

A nju mi je začul najverniji sluga.

Kako ju je začul, valje k kralju šeće.

„Ja vam hoću, kralju, čudo povidati,

Ali se ja bojim glave odsikanja,

Glave odsikanja, tela umaranja.”

„Povij, sluga, povij, ter se ničta ne boj Glave odsikanja, tela umaranja.”

„Spravite mi, kralju, vse sluge po gradu,

V jedno rano jutro ali v kasni večer.”

Spravil ih je kralju v jedno rano jutro,

Vse sluge su kralju klobuke podmakli,

Mlada Ivanićka ona ga ni htila,

Ona ga ni htila niti ga ni smila.

K njoj mi se prišeće sluga najverniji,

K njoj mi se je smakal, ter joj ga podmakal. Vse se ’e razsiknulo od lipe lipo te,

Od lipe lipote, od nje svitle parte.

Kad je ćeli sereg oto čudo vidil,

Kralj se k toj divojki, ’vako progovoril: „Došle si mi bila sluga najverniji,

Odsle ćeš mi biti gradu ključarica,

Gradu ključarica, moja verna ljuba.”

Bánkódott, sirdogált a fiatal Ivanityka,

A cifra istállóban holló-lovat vakarva.29 „Ma már kilencedik éve,

Hogy a királyt hű szolgaként szolgálom.

De senki sem tudja, hogy leány vagyok-e,

Leány vagyok-e, vagy hű szolga(legény).”

Ö azt hitte, hogy ezt senki sem hallja,

De meghallotta a leghűségesebb szolga.

Amint, ezt meghallotta, azonnal a királyhoz megy. „Királyom — csodát akarok mondani,

De félek a fej-levágásától,

A fej levágásától, a test megölésétől.”

„Mondd meg, szolga, mondd meg, és semmit se félj, A fej levágásától, a test megölésétől.”

„Gyűjtse össze, királyom, a vár összes szolgáját, Egyszer kora reggel, vagy késő este.”

Összegyűjtötte őket a király egyszer kora reggel,

A király előtt az összes szolga levette kalpagját,

A fiatal Ivanityka nem akarta,

Ö nem akarta, de nem is tehette.

Oda megy hozzá a leghűségesebb szolga,