Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Lázár Tibor: Az erdők-mezők ártatlan szívű gyermekei

cigány-bűnözés egy részét, mindjárt másképpen látjuk azt. Ahogy egy néger törzsnél van kuruzsló, akinek hisznek a csodaszereiben és fel sem merül bennük, hogy hókusz-pókusz nem gyógyítja meg a beteget, úgy a cigányok egy jelentős részénél is életmódból fakadó törvény az, hogy a vándorlás közben is élni kell, a lopás az önfenntartás legegyszerűbb formája. A lopó cigányok nagy része a lopást nem tartja bűnnek, és ez szemléleti, erkölcsi alapállásbeli probléma. Természetes e téren is sok változás van. A letelepült, rendszeresen dolgozó cigányoknál kialakul a civilizált társadalom erkölcsi értékrendje és szokásait is átveszik. Ez azonban hosszú folyamat, amely során le kell rombolni a lelkekben egy régi világot és fel kell építeni egy újat. Nemcsak a régi lerombolása nehéz a környezet miatt, de az új is a sokszor tapasztalható bizalmatlanság és előítéletek következtében.

Miként látja a cigányság beilleszkedését a szocializmust építő társadalomban?

Ez nagyon hosszú folyamat lesz, amelyhez sok türelem, megértés kell a társadalom részéről. Vannak nagyon jó rendeletek, állami intézkedések, amelyek munkához, lakáshoz, emberi élethez juttatják a cigányokat. Ez fontos és alapvető, de nem elég. Mind a cigányság, mind a magyarok részéről, több információra van szükség egymás életéről, szokásairól, erkölcséről, pszichikumáról. Az egymásról alkotott véleményt kell megváltoztatni, azt, hogy a magyar ember a cigányban ne csak a dologtalan csavargót, a részegeskedő tolvajt lássa, s a cigány is értse meg a kulturált, dolgos emberek társadalmának céljait, és küzdje le az ide tartó út minden erkölcsi és szokásrendszerekben rejlő akadályait. Lényeges a kölcsönös bizalom és egymás segítése. Saját életemből tudom, ha van, aki segíti, aki emberszámba veszi a cigányt, akkor az, ha lassan is, megtorpanva, néha eltévelyedve, de előbbrejut a beilleszkedés nem könnyű útján.

Tudni kell a munkahelyeken a vezetőknek és a munkatársaknak is, hogy az a cigány, aki először megy dolgozni, nem végzi úgy a feladatát mint az, aki mindig azt csinálta.

A cigányok többsége a rendszeres munkavállalással egy ősi életformát ad fel, amiért sokszor a társai, a rokonai is megvetik, kiközösítik. Ha a munkahelyen is ezt érzi. akkor természetes, hogy nem marad meg és probléma lesz vele. A dolgozni kezdő cigányok teljesítménye nem olyan mint nem cigány társaié. Ennek oka az, hogy a vándorló, rendszertelen élet nem is adott, s nem is tett szükségessé olyan képességek, készségek kialakulását, amelyek pl. egy ipari vagy egy mezőgazdasági üzembe végzett rendszeres munkához szükségesek.

Sokszor nincs kitartás, álhatatosság a dolgozni kezdő cigány munkájában vagy csak annyit dolgozik, amennyi létfenntartásához elegendő. Ez a több évszázados életmódban gyökerezik. Ahogy nekem kellett tanulnom, néha lopva ellesnem munkatársaimtól az egyes munkafogásokat, úgy a frissen munkába- álló cigánynak is tanulni, szokni kell a munkát. Nem elég azt mondani: itt a szerszám, fogd, Csináld. Ebben van a munkatársaknak, munkahelyi vezetőknek nagy szerepük.

Milyen szerepe van a kultúrának, a tanulásnak?

Alapvető szerepe. Az iskolába járó cigánygyerek vagy felnőtt előtt egy más, egy új világ tárul fel az ismeretek megszerzésével. Ez azért fontos, mert a ci52