Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám - B. Hazanova: Az első ötéves terv városépítészeti elképzelései

nek.” 1927-ben I. Leonyidov híres diplomatervezetében kidolgozta eme átfogó program egyik részét, mintegy egyesítve a 20-as évek két alapvető iskolájának — az „Üj Építészek Szövetsége” és a „Mai építészek Társasága” — alkotó kutatásainak elképzeléseit. Két év múlva az Állami Felsőfokú Művészettechnikai Főiskola végzős hallgatóinak terveiben már nemcsak e két társaság városépítészeti vívmányai tükröződtek, hanem azoknak az új szervezeteknek kutatási eredményei is, melyek a 20-as évek végén keletkeztek.

(Például: a Proletárépítészek Össz-szövetségi Egyesülete).

Már a Kultúra és Pihenés Központi Parkja előzetes tervpályázatában is szerepelt egy 100 000 lakosú ideális szovjet város városépítészeti programjának elkészítése. (100 000 ember az átlagos befogadóképesség, ezt 250 000-ig lehetne növelni.) A tervezetek világosan kijelölték a funkcionális és szellemi övezeteket, meghatározták a különböző emocionális ráhatások központjait. Ez a város típusa alapján közel állt ahhoz, melyet később a tudomány városa, „akadémia-város” elnevezéssel említettek a kutatók. E létesítménynek nincs történeti előzménye, prototípusa. Elsősorban arra volt hivatott, hogy az új szocialista életmód állandó kiállításaként „fejezze ki a tervezés korszerűségét”, ahogy ezt a megrendelő, a Park Igazgatósága előírta. A Park harmonikusan illeszkedett a városközpont egész építészeti — területi kompozíciójába, mivel befejező pontja volt annak az útvonalnak, melyen „a díszsorokba szervezett felvonulók” haladtak a Park fő útvonalán, a Lenin-fasorban, mely Moszkva azonos elnevezésű főútvonalának folytatása volt. M. Mazmanyan és K. Alabjan egyetemi hallgatók, a „Proletár építészek Össz-szövetségi Egyesületének” későbbi aktív tagjainak tervében szerepelt, a „Számadás Fasor” lelátókkal, melyek mellett vezetett a felvonulók útja a széles rámpa kiképzésű Diadalívhez. Innen a Park egész területének látképe tárul eléjük, s ugyanakkor ők maguk is a Park számtalan pontjáról jól láthatóvá válva „elemei lesznek a Park általános területi-építészeti kiképzésének”, mivel a rámpaív olyan elem, mely építészetileg nem teljes a tömegek részvétele nélkül. A felvonulások útvonalán még a következő létesítmények helyezkedtek el: a „Tömegmegmozdulások tere”, a „Vízikikötő” és végül a felvonulási útvonal tetőpontja, „Lenin Háza”, a „Park építészeti és kulturális központja”. Ez az elgondolás, mint az 1929-es tervek sok más ötlete is, összetevő része lett a Tanácspalota tervezetének 1931-ben, mely az ünnepi felvonulások útvonalát a következőképpen vázolta: a városi Iljics fasoron át a Tanácspalota mellett elvonulva a Kultúra és Pihenés Parkjában a demonstráció végpontjához, a „Tömegmegmozdulások teré”-hez. Más tervezetekben (L. Zalesszkaja, V. Dolganov, I. Kolbin, l. Kicsakov, ... Matosin, G. Bálján. M. Zsirov) a felvonulás látványosságát szolgáló „Tömegmegmozdulások Kerületének” különleges elgondolásával találkozunk, melyhez egy száz méter szélességű útvonal vezetett: az alsó partrészen, a Moszkva folyó kanyarulatában helyezkedett el a „Színpad—Mező”, a felső partrészen a nézők számára a lelátók.

Moszkva Fő Parkjának tervezésére kiírt 1931-es versenypályázatban találkozunk ezeknek az elgondolásoknak a kifejtésével. Amikor ugyanennek az évnek a végén a verseny eredményeit összegezték, a zsűri lényegében a következő alapelv szempontjából értékelte a grandiózus forgatókönyvtervet — (mely a 100—150 000 ember befogadására alkalmas speciális várostervezet alapjául szolgált) — a város — az ember — és a természet. Az „Üj építészek Szövetsége”, a „Proletárépítészek össz-szövetségi Egyesülete” tervezőinek elképzeléseiben hitvallásuk különbözősége ellenére volt egy lényeges közös vonás: a város562