Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - B. Hazanova: Az első ötéves terv városépítészeti elképzelései
B. HAZANOVA Az első ötéves terv városépítészeti elképzelései A városépítészet színvonaláról mindenekelőtt szigorú statisztikai adatok tanúskodnak: az újonnan létesített, valamint az átalakított régi városok száma, a városfejlesztés és az urbanizált földterület nagysága. Ebben a vonatkozásban az első ötéves terv kiemelt sikerrel büszkélkedhet; mindenki számára ismert, milyen hallatlan lendülettel fejlődött a városépítés azokban az években. De a városépítészet nívóját más kritériumok alapján is megítélhetjük. Talán legmegfelelőbb egy-egy időszak vagy ország városépítészetének értékelésekor a településszemlélet és a városelmélet eredményeit vizsgálni. Figyelembe venni az akkori „fantaszták”, „álmodozók”, sőt utópisták számát, s ami a fő, azt, hogy kutatásaik milyen jelentőséggel bírnak a jövő szempontjából. Ilyen, talán még szokatlan kritérium alapján különleges jelentőségű az első ötéves terv időszaka a szovjet építészet történetében. A város a kor fő témája volt. De nem egyszerűen várost terveztek a szovjet városépítészek, hanem „szocialista városokat”, melyek arra voltak hivatottak, hogy boldog életet biztosítsanak az új ember számára, az emberi kapcsolatok örömét szolgálják. Erre hívták fel a figyelmet beszédeikben az államférfiak, közéleti személyiségek, építészek, tudósok, művészek. Az első ötéves terv jelszavaktól hangos korszakában semmi nem tűnt meg- valósíthatatlannak: sem a vasúti pályaudvar tetejére épülő helikopterállomás, sem az összes helyiérdekű vasút villamosítása, sem az „önmozgó járdák”, melyek Moszkva középpontpából az „A” gyűrűtől a Vörös térig kiszorítják teljesen a járműforgalmat. A kortársak, akik ezekért az ötletekért lelkesedtek, alig vették észre, jobban mondva mint „szükségszerűt” könyvelték el azt, hogy úgyszólván a szemük láttára 1929-ben egy teljesen új városépítészeti szisztéma született, mely programjában ellentétes mindazzal, amit még nem is olyon régen megmásíthatat- lannak véltek. 1929. tavaszán Ny. Ladovszkij felvetette a dinamikus település koncepcióját. Az új településfogalom illusztrálásának első lépéseként dolgozta ki a Moszkva melletti ún. „Zöld város” ragyogó tervét. Itt Ny. Ladovszkij a két egymásra épülő tervrendszer módszerét alkalmazta: Bratovscsin — Szofrino kerületben a szabad, a lakosság elhelyezkedéséhez természetesen alkalmazkodó rendszert és a szabályozott, geometriai szisztémát a tulajdonképpeni „Zöld városban.” Ugyanakkor ez az utóbbi sem merev, hanem mintegy a fa növekedéséhez hasonló, állandóan gyarapodó, a szabadon fejlődő centrummal együtt alakuló rendszev. Az 1929-es év utolsó hónapjaiban ezt az elgondolást fejtette ki a szerző a világszerte ismert, Moszkva rekonstrukciójához készített tervezetében, a „Moszkva parabolájában”. (Ennek vázlatát a szerző megismételte az 1932-es versenytervezetben.) Ny. Ladovszkij a tér dinamizmusát tartotta a modem városépítészeit elengedhetetlen sajátosságának. A városterület aktivitása, időbeli folyamatos fej559