Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Pusztay János: A mari irodalomtörténet vázlata
A. Mihajlov néven szerepelt. Két legújabb regénye a mari próza legjobb alkotásai közé tartozik. A „Kugözan vuj” (Ősök hegye, 1967; oroszul „Vakok és látók”) és a „Maszka vönem” (Medvebarlang, 1972) egyaránt a múlt század végétől mutatja be a forradalmi gondolkodás kialakulását és fejlődését a mari földön. A fiatalon elhunyt V. Koszorotov a mari próza nagy ígérete volt. „Tuga kugorno” (Meredek hágó, könyv alakban 1973) végre modem, aktuális s nem elcsépelt témát dolgoz fel. A falusi tanítók életét múltat ja be, véleményt mondva a mari iskolák aktuális problémáiról is. Regényének főhőse egy fiatal, frissenvégzett tanító, aki szeretettel és lelkesedéssel végzi munkáját, s akinek lelkesedését a pálya nehézségei, s a csak saját érdekeikkel törődő, a problémákkal megalkuvó kollégák sem tudnak megtörni. * A marik irodalmi kapcsolatai elsősorban természetesen az orosz irodalommal erősek kezdettől fogva, amely nagy hatást is gyakorolt rá, személy szerint főképpen Gorkij és Majakovszkij. Gorkij különösen szívügyének tekintette a fiatal írásbeliségű irodalmak fejlesztését. Személyes kapcsolatban állt több mari íróval, akik rendszeresen meglátogatták, kérték tanácsát. Az orosz irodalom fordítása marira a 20-as évektől tekinthető rendszeresnek. Az egyéb nemzeti irodalmak közül alkotó kapcsolatban a Volga-vidék irodalmaival állnak. A világirodalom legnagyobb részt orosz közvetítéssel jut el a marikhoz. Mari nyelven megjelentek vagy színpadra kerültek V. Hugo, Andersen, R. Tagore, Swift, Defoe, Goethe, Heine, Petőfi, Byron, Burns, Omar Khajjam művei, ill. Shakespeare, Moliére, Goldoni, Schiller, Brecht drámái. A Szovjetunión kívüli világirodalom azonban alkotó hatást a mari irodalomra jelentős mértékben nem fejtett ki, mint ahogy nem érvényesül ma sem, sem témaválasztásban, sem hangvételben, sem formailag. A mari irodalom megszületésének első pillanatától kezdve szoros kapcsolatban volt viszont a népköltészettel, mind tartalmi, mind formai tekintetben. Csavajn „Jölanda”-')a a nép száján élő történeti legendát dolgoz föl. Ugyanő elbeszéléseiben sok népdalt örökített meg, pl. a magyarul is megjelent „Szökevényben”. V. Vasziljev elsősorban a népi anekdotakincsből merített. Az állatmeséket nem dolgozta át, eszmei többletet nem adott hozzájuk, csupán versbe öntötte őket. Mikaj ezzel szemben a fabulákhoz kiválasztotta a népköltészet szimbolikát és allegóriát magukban hordozó alakjait s megtöltötte őket aktuális társadalmi, politikai mondanivalóval. A mari dramaturgia is szoros kapcsolatban van a népi szertartások dramaturgiájával. Csavajn zenés drámáiba szervesen illeszkednek bele a hősök jellemét megvilágító dalok és táncok. Drámaírói tevékenységének csúcsa, a történelmi témájú Akpatör is népi mondán alapszik. Sz. Nyikolajev „Szalika” című romantikus színműve voltaképpen a szép mari lakodalmas színpadi feldolgozása. Ez a mű megírása óta mind a mai napig megszakítás nélkül szerepel a Mari Állami Színház repertoárján, az előadások száma meghaladja a kilencszázat. A prózában is fellelhetők a népköltészet nyomai. A kis, nemzetiségi irodalmak egyik közös sajátossága, hogy szinte tudományos részletezéssel, szodográfi- kus pontossággal bemutatják a nép egykori életét s a népszokásokat. A mari prózában Csavajn „Einet” c. önéletrajzi ihletésű, társadalmi körképet rajzoló 550
