Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Pusztay János: A mari irodalomtörténet vázlata
törzs, 1935; Rveze ümör — Az ifjúság kora, 1939; Jöratem — Szeretek, 1910). Verseinek alaptémája a szülőföld, a mari táj. A mari irodalom élő klasszikusa, M. Kazakov is az 30-as években kezdi költői pályafutását. Friss, őszinte hangja új színt vitt a mari költészetbe, amint alaptémája, a szovjet hazafiság, a haza védelme is. Költészetének ebben a korszakában harcos publicista tendencia figyelhető meg. Érdekes költői vállalkozások a világirodalom jeles költőiről írt verses portréi (Goethe, Schiller, Byron, Puskin, Majakovszkij). A modern élet költője a háborúban elesett Pét. Persut. Költészetének széles skáláját jelzik a szovjet pilótákról, a küszöbönálló űrrepülésről, a fasizmus ellen írott és szatirikus vallásellenes versei. Jelentős szerelmi lírája is, ilyen versei közül nem egy szinte népdallá lett. Költészetének csúcsa a „Kötkö szüan” (Hangyalagzi, 1939) c. elbeszélő költemény, poéma, mely a mari lakodalom verses megörökítése. A gazdag, képdús, könnyed nyelv a hegyi nyelvjáráson, a téma pedig a folklór alapos tanulmányozásán alapszik. A dráma a 30-as években talán a leggazdagabb termésű műfaj. A mari nyelvű dramaturgia fejlesztésében Sketan játszotta a legnagyobb szerepet. Társadalmi drámái (Kodso rumbök — A múlt öröksége, 1931; Surno — Termés, 1933) a mezőgazdaság kollektivizálásának idején játszódnak. Vígjátékaiban az emberi gondolkodás fonákságait gúnyolja. Csavajn egy drámatrilógiát szentelt a mari föld közelmúltjának (Csodra lüska — Zúg az erdő, 1931; Csodra zavod — Fűrésztelep 1932; Marij rota — Mari század, 1933). Az 1905—07-es orosz forradalom alatti harcok mari földön, az októberi forradalom és a polgárháború, majd a mezőgazdaság kollektivizálása alkotja a trilógia magját. Drámaírói munkásságának csúcsa, s egyúttal a mari drámaírás korszakalkotó műve az „Akpatör” (1935), mely az első mari opera alapjául is szolgál (E. Szapajev). Csavajn a Pugacsov-felkelés idejéhez nyúl vissza (773—75). A cári seregből elszökött Akpatör a dráma hőse, aki az elnyomott, az önkényuralom ellen fölkelő marik vezére Pugacsov seregében. Hű képet rajzol az akkori mari faluról, annak rétegződéséről. Csavajn és Sketan nyomdokain jár Sz. Nyikolajev, a ma is élő és alkotó drámaíró. Elsősorban történelmi-forradalmi témák vonzzák. Ebben a műfajban írta máig legnépszerűbb művét, a Szalikát (1937), mely a nő egykori kiszolgáltatott helyzetét mutatja be. Szalika csak barátai segítségével tud nevelőapja szándéka ellenére választott kedvese felesége lenni. A melodramatikus elemekkel teleszőtt mű legfőbb érdeme, hogy színpadra vitte a mari lakodalmi szokásokat s a pogány ünnepkör némely jeles napját. Mintegy a Szalika folytatása a Vüdsö joga (Folyik a víz, 1940), mely valós történelmi eseményen, a koksamari hajóvontatók 1905—1907-es felkelésének történetén alapszik. A II. világháború és az azt közvetlenül követő korszak irodalma a korábbi szakaszéhoz képest egysíkúbb. A természetes és természetellenes vérveszteség csak az egyik oka a szürkülés jelenségének. A történelmi kor leszűkítette a témákat. A háború alatti költészet egyik gyakori témája az irodalom, a művészet szerepe a háborúban. Legérzékletesebben ezt a témát a háború idején a mari irodalom élvonalába került Kazakov „Jöratöme poezij joltasem” (Költészet — kedves barátom, 1941 nov.) című alkotása fogalmazza meg. Természetes témaköre a háború, s hozzá kapcsolódva a haza szeretete, a háborús élmények, a kedveshez küldött verses üzenet. A lírai, dalszerű versek mellett, melyek sok esetben közeli rokonságot mutatnak a folklórral (mint pl. I. Oszmin két ezidő546
