Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám - Pusztay János: A mari irodalomtörténet vázlata

a 12 esztendeig tartó katonai szolgálatot; a pogány marik is megmenekülhetnek tőle, ha megkeresztelkednek, de a katona fiának, Iku-nak be kell vonulnia.

A Mari Autonóm Terület létrejötte után Joskar-Oláhan és Kozmogyem- janszkban (a hegyi marik „fővárosában”) valamint Moszkvában mari írói csoportosulások jöttek létre, ugyanakkor a 20-as évek második felében kevés irodalmi mű született. Mindössze Muhin „Pocselamut-samöcs” (Versek, 1928. 94 lap), Szavi „Ilös jük” (Az élet hangja, 1926, 51 lap) és „Jüd” (Éjszaka, 1927, 24 lap), Sabdar „Küszle jük” (A küszle hangja, 1929, 38 lap) valamint Csa- vajn „Oktyábr” (Október, poéma, 1927, 40 lap) említhető.

A 30-as évek mari irodalma az előző időszakkal összevetve mind tematikai, mind művészeti, esztétikai értelemben gazdagodást mutat. Az irodalom fejlődésének, művelésének feltételei egyre kedvezőbbé váltak. 1934-ben meg- alapítottták a Mari Írók Szövetségét. 1936-ban a Mari Autonóm Területet Mari Autonóm Szocialista Szovjet Köztársasággá változtatták. Gyarapszik a zsurnalisztikái kiadványok száma, mely kedvező hatással volt a szépirodalom fejlődésére. 1926—36 között a mezei nyelvjárásban (melyet a marik többsége beszél) U vij (Új erő, főszerkesztő Csavajn), a hegyi nyelvjárásban U szem (Űj dallam) címmel társadalmi-politikai-irodalmi folyóiratot adtak ki, mely utóbbi 1935-ben Jaksar znamja (Vörös zászló) címen jelent meg. Ezeken az irodalmilag legfontosabb orgánumokon kívül nyolc mari és egy orosz nyelvű napilap, ill. folyóirat jelent meg, s a sort a járási központokban kibocsátott újságok teszik teljessé. 1938-tól Pialan ilös (Boldog élet) címmel antológiát adtak ki, mely az évtized végére erősen megtizedelt irodalmi erőket fogta össze.

A 30-as évek tragikus ellentmondást is hordoztak magukban. Egyik oldalon az irodalom fejlődését és annak elősegítését, másik oldalon az irodalmi életet lassan béklyóba verő olyan politikai vitát, mely a burzsoá-nacionalistának bélyegzett, a nemzeti sajátosságokat, értékeket művészi szinten megőrző írók és a direkt politizáló irodalom művelői között robbant ki.

A 30-as évek végén megnövekedett a próza aránya az irodalmi művek között. Mintegy tíz regény, kb. 20 kisregény és sok elbeszélés, valamint néhány új név (N. Ignatyev, J. Jalkajn, H. Lekajn, A. Erökan) a próza fejlődésének statisztikai összefoglalása.

Ezek az évek szülik meg a máig is legjobb mari regényt, (Sz. Csavajn „Elnet”-jét 1936.). A trilógiának szánt műnek csak első két kötete készült el, sőt, a szerző már a második rész kiadását sem érhette meg. A kézirat úgy maradt meg, hogy valaki ráírta a borítójára: „cigány nyelvű”. A regény a sztolipini reformok és reakció idején mutatja be a marik életét. A falusi mari tanító, Grigorij Petrovics alakján, gondolkodásmódjának változásán keresztül ábrázolja a szerző azt az utat, amelyet a mari értelmiség megtett a baloldali politikai nézetekkel való megismerkedés után a forradalomig.

O. Sabdar „Üdramas korno” (Asszonyt sors, 1937) c. regény új témát vet föl a mari irodalomban, a nők sorsának, életének alakulását a forradalom előtti elnyomott, kiszolgáltatott élettől az egyenjogúságig.

Sketan „Erenger” c. regénye (1933.) az új korszak irodalmának pozitív hősét teremti meg. A korabeli orosz regények (A. Szeráfimovics, A. Fagyejev. D. Furmanov művei) mintájára megalkotja a falu szocialista átalakításában résztvevő mari munkás, kommunista alakját. Regénye körképet ad a NEP- korszak mari falujának életéről is.

544