Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Simonffy András: Anyám naplója - 1944
Vacsora után odajött az asztalunkhoz dr. Erdős, kisgazda honatya. Ernő tájékoztatta kiküldetéséről, moszkvai utunkról, a megalakuló kormányról, annak tagjairól alkotott véleményéről, továbbá arról, hogy azt tudni kell, hogy ez most csak ideiglenes kormány, a főváros felszabadulása után ennek rekonstrukció alá kell esni, vagy újjáalakulni. Mindazonáltal ez ugyanaz, amit Tildyék, akarnak, tehát semmi szín alatt sem szabad megtagadni vagy meggátolni ennek megalakulását, illetve munkáját, hanem minden erővel elősegíteni. Ennek a megbeszélésnek eredményeként Erdős nyomban elfogadott egy államtitkárságot, amit előző nap ennek a tájékoztatásnak a hiányában megtagadott. Megdöbbentettük még azzal a kijelentésünkkel, hogy mi kommunisták vagyunk; a beszélgetés végén azonban azt mondta, hogy ilyen értelemben ő is az tudna lenni, ha akarna. Mint akik jól végezték dolgukat, lefeküdni tértünk, lelkileg előkészítve magunkat a holnapi kormányalakítás élményeire. December 22., péntek — Szarvas A Nemzetgyűlésen való további részvételünkből, s a kormányalakítás élményéből nem lett azonban semmi sem. Reggel a kis tolmács-zászlós kopogtatott be hozzánk, hogy: az őrnagy urat kéreti Szuszejkov tábornok, öltözzön fel, és jöjjön. Kisült, hogy Török Jóskát is kirángatták az ágyból. Magukra kapkodták a ruhát, és reggeli nélkül elrohantak azzal, hogy én természetesen menjek el a Nemzetgyűlésre, és jól nyissam ki a fülem. Ebből sem lett semmi, mert még a reggelinél odajött hozzám a kis tolmács-zászlós, hogy az őrnagy úr telefonált, hogy egyikét napig távol lesznek, csomagoljam össze a legszükségesebbeket, és vigyem utánuk. Megkockáztattam, hogy nem lehetne-e a Nemzet- gyűlés után, mert én azt nagyon szeretném hallani, de nagyon siettettek, hogy „az őrnagy úrék várnak, mert a frontra megyünk”. Behajigáltam hát Jóskának is, magunknak is a legszükségesebbeket, nadrágot húztam, s beültem az autóba. (Az már csak epizód, hogy megígérték, előbb elvisznek Anyuskához a Bur- gondia utcába, hogy beszólhassak neki, ne várjon minket hiába pár napig'. Persze, ebből sem lett sémi, hiába magyaráztam kézzel-lábbal, előszedve minden orosz tudományomat is, rendületlenül nekivágtunk á budapesti országúinak.) Hajdúszoboszló — Püspökladány — Kisújszállás — Mezőtúron át érkeztem meg Szarvasra. Itt hosszas, különböző házak előtt való ücsörgés, ácsorgás, kérde- zősködés és curikkolás után végre ráakadtam két gyászmagyaromra, egy sötét parasztszobában. Hinni sem tudtak saját szemüknek, amikor engem a csomagok kíséretében megláttak. Nagy kacagások közt kölcsönösen előadtuk élményeinket, s változatlan akasztófahumorral állapítottuk meg, hogy mivelünk ugyancsak kitoltak a magyar kormányalakítás napján. Vaspapa szép átkokat kapott ősz fejére, amikor azt is elmondtam, hogy ő már erről tegnap este tudott Grigor- jevtől. No mindegy, most magunkra hagytak minket. Azon tanakodtunk, vajon miért és meddig kell itt lennünk? Este egy németül tudó tolmács-százados és egy komor arcú őrnagy jelent meg. Engem gondosan kitettek egy másik szobába, ahol öt orosz újonc éppen újságpapírról vacsorázott. Mondhatom, unalmas másfél óra volt, pláne, hogy rosszul is érzem magam, úgy látszik, nagyon összerázott a rozoga autó; de nem ez a fontos. Ernőtől közben elkérdezték, hogy miért jött át, mit csinált azóta. Ideutazása előtt milyen politikusokkal találkozott, hol, mikor, miért stb. Különös tekintettel Tildyékre. Tehát idejövetelünk célja politikai természetű. 512
