Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Simonffy András: Anyám naplója - 1944
Demokratikus Magyarország, oh! Lemegyek reggelizni a szokott helyünkre, oda- alázkodik hozzám a szállodai titkár: ne haragudjak, hogy zavarni merészel, de mély tisztelettel megkér arra, hogy mi, mint előkelőségek ezentúl a Fehér-szalonban üljünk le, maradjon ez a helyiség a képviselő uraknak. Bocsánatot kért még háromszor, de odabent nekünk, azaz az előkelőségeknek külön koszt van, itt pedig a képviselő uraknak legénységi koszt. így esznek a honatyák az Ür 1944. esztendejében a demokratikus Magyarországon legénységi kosztot! Zavarba is hoztam szegényt, mert megkérdeztem tőle, ez hogyan egyeztethető össze a fennen hangoztatott elvekkel, de újabb bocsánatkérések közepette csak annyit tudott rebegni, hogy minderről ő nem tehet, biztosan nincs annyi anyag, hogy mindenkit egyformán ellássanak. Délelőtt végigjártuk a várost, s megnéztük, mily lázasan készülődik a Nemzetgyűlésre. Az oratóriumban nagyban vasalták a zászlókat, piros szőnyegek tömege várt leterítésre, fenyőgallyak garmadája díszítésre, s egy-egy hatalmas Kossuth és Rákóczi kép fölfüggesztésre. Az utca zajos a hangszóróktól, ezeket javában próbálgatják, hol egy recsegős front-dal, hol a számjegyek hangzanak fel alig felismerhető formában. De fog ez menni! Már zászlódíszben úszik a város. Hatalmas tűzoltólétra segítségével orosz katonák szedik le a Bika oromzatáról a vörös zászlót, hogy helyébe magyar nemzeti színű zászlót tűzzenek. Plakátok, képek tarkítják a piros-íehér-zöldben úszó látványt. Kossuth, Petőfi, Rákóczi képei több vátozatban, fenyődíszben. A négy oldalról knokautolt Hitler-fej lépten-nyomon látható. Van egy hatalmas horogkeresztes pók is, amint éppen befonja hálójával a Duna-Tisza birodalmát. Feliratok: „Éljen az Ideiglenes Nemzetgyűlési” „Álljon talpra a nemzet a német elnyomók ellen!” „Halál a fasiszta kutyákra!’” Estére Faragho is megérkezett. Üdvözlésére elébe járultunk, s megkérdeztük, mit csinálnak a birkái, mert ő persze Kecskeméten járt toborozni, a birtokain. „Választók vannak, de birkák nincsenek” — volt a válasz. Se ló, se tehén, se birka, se bor, se semmi. Kétezer kötetes könyvtára azonban érintetlen maradt. Fő, hogy sikerült megszerveznie: most már orosz őr áll rendületlenül a portája előtt. A Néplapból értesültünk arról, hogy a németek Nyugaton megkezdték utolsó nagy támadásukat. Minden esetre kezdeti sikereket értek el, s Belgiumban 40 km-t mentek előre. London jelentése szerint a Szövetségesek visszavonulása folyamatban van. Nekünk most rosszkor jön ez, mert elképzelhető, hogy odaát (a még fel nem szabadult országrészeken) milyen teleszájjal kiabálják győzelmüket a németek, s ez számunkra az odaát levők hangulatát, ha nem is hathatósan, de mindenesetre befolyásolja éppen akkor, amikor itt végre magyar kormány alakul. Más oldalról nézve a dolgot viszont valószínű, hogy erre a nagy nyugati erőfeszítésre a németek Keletről annyi erőt vonnak el, hogy ez talán meggyorsítja Magyarország felszabadítását. December 20., szerda December 21., csütörtök Délelőtt tízkor megnyílt a Nemzetgyűlés, Révész püspök rövid istentiszteletével. Ezzel aztán szét is oszlatták a társaságot, s a Nemzetgyűlés délután kettőkor folytatódott. 510
