Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Kende János: Emlékezés Szabó Ervinre
Szabó Ervin ekkor az illegális munka további folytatása mellett nagy erőfeszítéseket tett egy legális ellenzéki orgánum megteremtésére, amely több eredménytelen próbálkozás után a Szociálpolitikai Szemlével fúzionáló s így ismét megjelenhető Szabadgondolat kiadásához vezetett. A helyzet iróniája volt, hogy a Galilei-kör nem működhetett, de lapja, amely a világháború kitörésétől szünetelt, ismét napvilágot láthatott. A folyóirat azonban a hozzáfűzött reményeket nem váltotta be, hiszen az újabb letartóztatásokkal megtizedelt „második garnitúra” szabadon maradt tagjai egy időre kénytelenek voltak minden tevékenységgel felhagyni s az irányítást az egyre betegebb s más feladattal terhelt Szabó Ervin képtelen volt ellátni.22 Ezzel a kísérlettel Szabó Ervin aktív mozgalmi tevékenysége is lezárult, hiszen épp eléggé köztudottá vált irányító szerepe. Zaklatta a rendőrség, s érdeklődött utána a Károlyi Mihályt figyelő német titkosszolgálat is. Életének utolsó hónapjai az idővel való versenyfutásban teltek. Gyengülő egészségével is be akarta fejezni életművét megkoronázó nagy könyvét az 1848-as forradalomról Még értesülhetett arról, hogy a moszkvai Szocialista Akadémia tagjává választotta, s ez a megtisztelés is Szovjet-Oroszország felé fordította gyengülő tekintetét. 1918. szeptember 30-án hunyt el, s a temetés alkalmából tízezrek tették le a szerszámot a tiszteletére. Az állítólagos „szobatudós” — így rágalmazta őt halála előtt a „hivatalos” szociáldemokrácia — halálában is találkozott a forradalomra készülő tömegekkel. A bécsi Világosság álnévvel jegyzett cikkírója — feltételezésünk szerint Szende Pál — halálának második évfordulóján a temetés hangulatát jellemezve megállapította, hogy ott, a sírnál „esküdtek fel a forradalomra”. Az Ifjúmunkás nekrológját a forradalmi szocialisták szervezetének tagja, a Tisza elleni merényletre készülő Lékai János írta, s a következő szavakkal búcsúztatta mesterüket: „egy új világ egyik első hacosa volt”. Majd megállapította: „Az ő szelleme magába olvasztotta azokat a törekvéseket, amelyek Orosz- oiszágban ma már diadalmasan hódították meg az országot,”24 Lékai János, Jászi Oszkár25 és sok más kortárs egyértelmű közlései, tanítványainak, fiatal harcostársainak későbbi életútja láttán felvetődik az utókor emberében a kérdés: vajon legenda-e Szabó Ervin irányító, eszmei vezető szerepe a forradalmi szocialisták mozgalmában, vajon véletlen-e a moszkvai Szocialista Akadémia választása? Nem inkább arról van-e szó, hogy még mindig túl keveset tudunk Szabó Ervinről, aki felnevelte a magyarországi munkásmozgalom egyik legjelentősebb, az új forradalmi munkáspártot előkészítő csoportját? JEGYZETEK 1. A pártvezetőségnek az 1917. évi értekezlet elé terjesztendő jelentése. Bp. Világosság, 1917. 5. p. 2. Mindenről részletesebben lásd: Kende János: A magyarországi szervezett munkásság az első világháború idején. — Pánttörténeti Közlemények, 1969. 1. sz. 3. MMTVD IV. B. Bp. Kossuth, 1969. 273. p. 4. Duczynska Ilona: Mesterünk, Szabó Ervin. Megjielent: Szabó Ervin. 1877—1918. Bp. 1968. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kiadása 299—301. p. 5. Kassák Lajos: Egy ember élete. Magvető, Bp. 1966. 975—7. p. 6. Babits Mihály és Szabó Ervin kapcsolatáról beszámol Gál István tanulmánya: Babits és Szabó Ervin barátsága. Gál István: Radnótiitól Bartókig. Elvek és utak sorozat. Bp. Magvető, 1973. 94—105. p. 7. Szakasits Árpád: Szabó Ervinről, az emberről. — Elet és irodalom, 1958. ckt. 10. Közli: Szakasits Árpád: Válogatott beszédek és írások. Szerk.: Bakó Ágnes és Kende János. Bp. Kossuth, 1965. 439—440. p. 505
