Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám - Kende János: Emlékezés Szabó Ervinre

egész életében a „tagadás szelleme” volt az MSZDP reformista politikájával szemben ?

Duczynska Ilona visszaemlékezéseiből4 plasztikus képünk van 1917 tavaszának Szabó Ervinjéről. A hangulata — az emlékezőével együtt — meglehetősen szkeptikus; mintha nem ugyanazt a tavaszt érték, látták, élték volna át, mint a magyarországi munkástömegek.

Az ok nyilvánvaló: nem osztják a vezetők és a tömegek illúzióit, nem hisznek a demokratikus kibontakozásban, mit se várnak a stockholmi béke- közvetítésektől, de azt is kénytelenek tudomásul venni: az idő egyelőre nem alkalmas semmiféle ellenzéki akcióra. A cselekvés lázában égő Duczynskát Szabó Ervin egyelőre a Galilei-körbe küldi dolgozni. A várakozó álláspontot Duczynska nem érti — kitetszik ez visszaemlékezéseiből, holott Szabó Ervin ha rezignált is, távolról sem tótlen. 1916-tól ismét megélénkülő mozgalmi tevékenységéről ma sem tudunk még eleget, mégis megkísérlem azt néhány mozaikjában rekonstruálni.

Szabó Ervin baráti segítséggel áll Kassák Lajos háborúellenes lapjai mögött — ő talán az egyetlen, akitől Kassák tanácsot kér és fogad el.5 Felfigyel Babits 1915/1916-ban felívelő hatalmas pacifista költészetére, megismerkedik, majd barátságot köt vele, s a segítségével megkísérli tömöríteni a háborúellenes értelmiséget. E szervezkedési próbálkozás során kerül szorosabb kapcsolatba Lukács Györggyel, akire maradandó eszmei hatást gyakorol, s talán nem túlzás azt is megállapítani, hogy Babits szerepe a forradalmakban nem érthető Szabó Ervin hatása nélkül.6

Figyelő tekintetét nem kerüli el a szakszervezeti vezetőknek az MSZDP politikájával szemben 1917 elején megmutatkozó elégedetlensége és rábírja egykori hallgatóját, Szakasits Árpádot, hogy az 1917. áprilisi, „titkos” kongresszuson lépjen fel a kizárólagosan a választójog kivívására koncentráló pártvonal ellen, s próbáljon a fiatalabb küldöttekből létrehozni egy ellenzéki tömörülést. Bár a megbízás utóbbi része nem járt sikerrel, Szakasits valóban felszólalt az intencióknak megfelelően a kongresszuson.7 Ennek a próbálkozásnak lehet a következménye, hogy a rendőrség 1917. augusztusi jelentése Szabó Ervint jelöli meg az akkor még ténylegesen nem létező párton belüli ellenzék egyik fejének.8

Ismét felveszi a kapcsolatot az MSZDP „régi” baloldalának embereivel, Alpári, illetve Engelmann Pál útján elkerülnek hozzá a Spartakus Szövetség kiadványai.9 És nem csak ő figyel fel a nemzetközi munkásmozgalom új jelenségeire, hanem őrá is felfigyelnek.

Bucharin svájci emigrációjában írott egyik művében, a Világgazdaság és imperializmus-ban hivatkozik rá és pozitívan méltatja a Gazdasági szervezet és háború c. művét.10

1916-ban, amikor egy Svájcban élő magyar zimmerwaldista, Mandel Móric orosz származású feleségét kiutasítják Németországból és Magyarországra to- lcncolják, a férj F. Plattentől, a svájci SZDP titkárától két címet kap, ahol a felesége segítséget kaphat: Buchinger Manó párttitkárét és Szabó Ervinét.11 És természetesen az sem véletlen, hogy az 1917 tavaszán Svájcból megbízással hazaérkező Duczynska Ilona szintén egyenesen Szabó Ervinhez fordul.

Ez az 1917—18-as események „előtörténetéül” szolgáló néhány adalék is jelzi, hogy Szabó Ervin 1916-tól tudatosan törekszik az imperialista háború elleni fellépésre, ennek érdekében kapcsolatokat igyekszik kiépíteni szinte minden számbajöhető szövetségessel, s e kapcsolatok, valamint rendkívüli tekin501