Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 6. szám - Baka István: Háborús téli éjszaka (Vers)
V. Különös éjszaka ez, szemközt a dombon, mint galléron piszokcsík, ösvény feketéink, letépett ing a táj — kifosztott katonahulla az ország. Most látlak igazán, Uram! Ereid lövészárkok, piszkosan hömpölyög bennük a vér, két szemed két puskaesőtor kólát, fogaid sírkövek, felpuffadt nyelved, mint dögön hízott eb, bushad közöttük. Most látlak igazán, Uram! Katonád voltam, kiállók a sorból, letépem vállrózsáimat, letépem váUaimról a Napot, a Holdat, sorakozzék fel a kivégzőosztag, szememen fehér kendő: behavazott ország, holtomban is letéphetetlen. Ágak csapódnak ablakomba, mintha a Semmiből lecsüggve kalitka imbolyogna, az verdesné az üveget rácsaival. Vergődik benne foglya: a téli éjszaka. Ki szabadítja ki? Ki szabadít meg engem? Ágak csapódnak ablakomba, mintha ketrecem rácsai. Különös éjszaka ez, be különösen pislákol asztalomon a gyertya, átsüt a gyertyalángon a börtönőr szeme: Istené. Égek benne, és égnek könyvlapok, lobognak bibliám lapjai, lángolnak angyalszárnyak, égnek a sorok, mint máglyán a holtak — égett toll .szagát, égő zsír bűzét érzem én, érzem már holtomig. 487
