Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám - Tönköl József: Dózsa (vers)
TÖNKÖL JÓZSEF Dózsa szétszórt kaszáid országcsöngők naponta megjelennek elúszott rétjeikre naponta letérdelek így megy ez hét napja szívedet összetépik: penge-tajtékon látszol tüzes fogók rádhuhognak rádtekerőznek rikoltoz érted anyamadár: csókol reggel megpörget piros sár-gödörben csókol este Te vagy? vértelen nyelvem fölneszez motyog ismerős neveket varázsigéket gyantás erdőbe álé-jeleket lázverte szántásokat bokrokra ökörnyál-imát merre tévedtél rongy-vértű vitéz? körmöm alatt gyászesők kőrisbogarak röpülnek elhagyják testemet szétfröccsennek mit jelenthet? roggyant pajtából jődögélsz rom-faluk róka-lugasán át elhagyott trónszagú tájon mezítlenül szeretőimen cirok-halottaimon pengve megkeserített asszonyokon: ölük örvényén duzzadt nyelvek sütötte sípokon megtalállak? elveszítlek? beszélnek rólad lángot sohase viselők átkozottul élő pokol-nádasok szólj! ringló-melledbe belecsapnak golyók édesülnek száz ösvényt átugranak csitkenyék őrlik kezedet ágyadat ágyúzzák koronádat zuhanni kezd világnagy kő: Téged megnyomorító kiáltásodat szaggató fehér tüske-bál más űr nyálas-vérű gyökerek halálszíne 3
