Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám - Fábián László: Minden ősszel van búcsú (elbeszélés)
az csak olyan ügyeseknek sikerül, mint Kera, a Türüsz, de az a pofátlan Penészmentő is tudhat mindent, csak ő a falu túlsó végén van, talán ki sem ment a bunkerba, gubbaszt a kemence mellett és szaladost eszik, mert azoknál mindig azt sütnek: láttam, a nyáron is a kertjük alatt óriási ponyván csíráztatták a gabonát, de annyit, anyám megjegyezte: itt még a kerítés is szaladosból lesz, mint a hortimiklós szekere, aminek szalados a kereke vagy valami efféle versezet de hogyan is lehetne azokat a híreket utolérni, ha Fikszi csak lomhán kullog, Csúcson pedig jobbra-balra bóklászik? Táj ti idős apja botoz a léckerítés előtt, figyel, kérdez, mintha bármit is értene abból, ami körülötte történik, mintha még fölérné ésszel, hogy egy világ változik: haldoklik vagy éledez (ezt mások sem igen tudhatják), csak a szokásos választ ismeri az aligha komolyan föltett kérdésekre: hány éves? — nem tudom, tán má száz is elmúltam! Csucsori még vállalkoznék is egy dicsértessékre, ha Fiksziből nem robbanna ki a nevetés; elvágtázunk a diófánk irányába könnyű a helyzetem Fikszinek is, Csucsorinak is csak a pofája nagy: ha fára kell mászni, biztosítják az elsőbbséget, sőt, egyáltalán: megvannak a fa alatt is, elegendő, ha közvetítem az eseményeket, amelyek azonban egyelőre késnek, csupán egészen föntről, honnét az országutat is belátom, veszem ki, sejtem meg Piki bicikliző alakját: teker eszeveszetten, de mintha alig haladna az országút mentén akácok, azokon túl erdő, fölötte dombok, a dombokon túl? — talán kezdődik minden elölről, mint a rakott tésztában — látsz már valamit, vagy máléskodsz? — a Pikit — azt itt is láthattuk! Hát még? ki kéne találnom valamit, ahogyan húgomnak is ki szoktam találni és elhitetem vele, hogy a keresztanyja, keresztapja integet Pestről, de nem jut eszembe semmi, amivel ezt a két ravaszdit becsaphatnám; mondhatnám talán az oroszokat, de ha megkérdik, milyenek, mit felelek? fogalmam sincs milyenek az oroszok, csak azt tudom, hogy a malomkövet meg a parazsat nem viszik el nálunk nincs is malomkő elképzeltem: Pikit lerángatják a kerékpárról, géppisztolyos katonák veszik körül és taszigálják a parancsnok felé; Piki meg egyre hajtogatja: az asz- szonynak eltörött a kereke — tankokat látsz? — nem — katonákat? — nem — bábaasszonyt? — nem — likas fában tökös verebeket? ennek is vége: Csucsori megunta a hírszerzést hírek nélkül és föntről látom, amint egyszerre megfordulnak és kiügetnek az udvarunkról mire én innét lekecmergek, ezek már a Türüsznél lesznek, onnét röhögnek rajtam, tehát semmi értelme, hogy olyan nagyon igyekezzem; lesz még szerencsénk egymáshoz, gondolom, fordítva is — 412
