Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám - Fábián László: Minden ősszel van búcsú (elbeszélés)
tészház mögé a rétre leszállni, amikor még nem égett annyira, mert mindenkitől csak azt hallom: benne ég az a szerencsétlen Fikszi lassan visszasomfordált hozzám (Kora is idemerészkedett), úgy látszik, náluk is kifogytak a beszélgetésből kiterjesztett szárnyakkal cikázunk a kopasz akácfák között kegyetlen berregéssel és füstképzeletet okádva: annyi az ellenséges löveg a durrogások már nem olyan tompák, mint reggel voltak, ismét hallani géppisztolysorozatokat is ha gépünket ezek a lövések találják, lezuhanunk Csucsori bocskaija sár és kosz Fikszi flórharisnyájában száraz fűszálak, levelek, az akác félhüvelyei magamat nem látom főleg, nem látom koszosnak csak az esti hátbaveréseket sejtem, amiket majd begyűjtünk magunknak az elkoszolt öltözékek miatt, és anyáink fogadkozásait hallom: holnaptól fogva itt kuksolsz mellettem, nem ám azzal a két ördögoldalával kujtorogsz, akik mindenbe belebolondítanak már elfelejtettem Tajti esti hegedülését: különben sem mondhatom el két repülőgépnek „Bajábácska jól vigyázz fölötted az angolszász” énekelem, de nem tudom, ki lehet az a Bajabácska, akit figyelmeztetnek, és gyanítom, hasonló repülésekről lehet szó a nótában Fikszi meg Csucsori ilyen nótát még életében sem hallott; úgy tesznek, mintha a motorberregés elnyomhatná az éneket, pedig csupán irigykednek, attól ordítoznak annyira ha lehetne olyan sóhajom, kifújnám belőlük ezt az idétlen természetet (a kárvallott fogesikorgatása zuhanó repülőgépek háttérzaja előtt) éppen bombabiztos fedezéket kerestem, amikor becsapódott a hírrel Tü- rüsz: az ördögábécében robbant föl az angol és szar sem maradt belőle — a gyerekek a kert alatti akácosban eljátszották a világ néhány fordulatát, köztük a lehetséges fordulatokat is, a világban pedig egyre lehetetlenebb fordulatok mentek végbe a gyerekek produkcióját is gazdagítandó; a kis falu átélte a világháború számára hatalmas csatáját, amelyben az angol repülőgép úgy zuhant le, mint a cserebogár, amit röptéből a gyerekek ütnek le, hogy aztán magasra dobva ismét röptessék; az angol repülő a történelem volt maga, de itt hamarosan semmivé foszlott a történésekben, amelyek csupán jegyez- hetetlen, logikailag ellenőrizhetetlen folyamatot képeztek, nem pedig történelmet, és ettől mindenkiben inkább azonosak lehettek a históriánál az öreg harangozóhoz szintén eljutott a hír az angol haláláról: kimászott hát a bunkerból, becsoszogott a faluba és kiharangozta a halottat talán arra gondolt: az Ördögábécé-dűlő kavicsán majd jobb búza terem hamvaiból fekete volt a csönd, amelyben a harang kongott és — úgy tetszett — tovább nyújtózik a falunál 409
