Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám - Fábián László: Minden ősszel van búcsú (elbeszélés)
a bunker hátamögé mentem javában csurgattam, amikor Pacsoli, az a rohadt véreb, észrevétlenül oda- somfordált hozzám, és a lábikrámat szagolgatta azt hittem, a nadrágom is nyomban klozettá változik, belőlem, mire fölfedeznék, kutyaszar lesz próbáltam mozdulatlanná merevedni, az eb csak egyre szagolgatott és minduntalan a lábikrámhoz tért vissza az volt számára ideális magasságban amikor észrevette, hogy lassan kifordítom a sarkamat (szerettem volna inkább szemben lenni vele), mocskos vicsorgatással válaszolt ugyanolyan volt a pofája, mint amikor botot dugtam a dróthálóba, amely mögött ugatott, és végigszaladtam „berregőmmel” a kerítés mellett gyanítottam: semmi értelme, hogy kutyulizzam neki, nem bocsátaná meg az elfutásaimat hirtelen mozdulattal lehajoltam, hogy fölkapjak valami szárazágat és hozza vágjam, de már a mozdulattól is megijedt, csak a gazdája bunkerétől mert felém visszavicsorgatni, szaggatottan, meggyőződés nélkül ugatni úgy éreztem, most már megérdemlem a reggelit Türüsz azt mondta, hogy a Tajti fatökű, nem mer elmenni a lányokhoz, ezért inkább hegedül és ezt Csucsori, aki néha fölnőttesen tud beszélni, megerősítette: apjától ő is így hallotta de én tudom, hogy csak szerencsétlen, és azt is tudom, hogy senki sem tud a faluban úgy lovat rajzolni, mint a Tajti, láttam a faragójában a falon, lerajzolta a saját lovaikat: egyik tüzesebb mint a másik, és Tajti faragni is szépen tud, nekem csinált a kisbaltámba nyelet, és végignézhettem, hogyan készíti: befogott egy akácdarabot a satuba, vonókéssel előbb durván, hosszú forgácsokat repegetve, majd finoman, inkább csak kotorva, gyönyörűen kifaragta, és minden műveletnél magyarázott — esztergálod, basztergálod, aztán kész is van a baltanyélnek kecsesen hajló nyakat faragott (csak el ne törjön, mert a régi is ott ment tönkre), irtóra tetszett nekem a fa tarkasága: sárga és szürke csíkok csavarodtak a baltanyélre Türüsz ennek ellenére is állította — fatökű, lehet, hogy azt is maga faragta saját magának Csucsori Türüsz pártján volt (neki is vannak ilyen fölnőttes dumái), Fik- szi — úgy tetszik — nem akart nyilatkozni, mert akkor nekem kellett volna igazat adnia egész reggel az járt a fejemben, hogy megkeresem őket és beszámolok a tegnap esti hegedülésről, de nem volt olyan könnyű otthonról (a bunkerből) elszabadulnom gyűrtem magamba a kenyeret (száraz volt, már süthetett volna nagyanyám újat) a sonkával — még az ízét sem éreztem nagyanyám viszont észrevette türelmetlenségemet — na rohan a banga kölke, enni se ér rá de a sápítozással, amibe Liza néni is rögtön belekeverte a saját sóhajfordulatait, már nem érték utol fülemet: elvágtattam Fiksziék bunkerja felé Pacsoli úgy nézett utánam, mintha jelenést látott volna a pokolból, nemhogy ugatni, vicsorítani sem mert 404
