Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám - Patika László: Udvardi Erzsébet Látogatás című képére, Németh János háromgyertyás agyagasszonya Tihanyban (versek)
Felázott földben Nem indulok és nem érkezem, csak csendben folytatódom. Úgy vagyok jelen, mint felázott földben a lónyom: nem tudni, mit cipelt a göthös, de hogy göthös, az sejthető. (Legyints reá!) A fű patát, bordát, szemet benő. PATKA LÁSZLÓ Udvardi Erzsébet Látogatás című képére (Tihany, 1977. júliusa) így pontosan így: a magasföldszint külső feljárója felé tartva a magányos vendég ezüstös szomorúságban bebugyolálva rnasnis sapkája inkognitójába — a nyitott ablak mögött a váratlanság meg- szokottsága félhomályba húzódva — ki. lakik itt önmaga és halottjai helyett ki őrizgeti a rég szétszéledt dolgok barátságtalan emlékeit ki vár még egy utolsó aranyló délutánra amikor a szétguruló ezüstpénzek fölpattannak a hold hátára és szép sorban elúsznak az árulások tengeréig halpikkelyekké válva és bekopogva a fogadatlan némasághoz — már nincs aki betessékelje a lassan nyíló fényt: az ebédlőasztalon kiterítve tetemként a hiábavaló várakozások árnyéka — 391
