Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 5. szám - Káldi János: Tátikacsokor, Egy lap a Rodostói Mikes-naplóból (versek)
KÁLDI JÁNOS Tátikacsokor — Sinka István sírjára — Elment a fekete bojtár. Többé senki se látja az őszi tarlókon, nyáját elkapkodják a farkasok, pulija elcsavarog hetedhét határon, tüzének füstjét — mely oly sejtelmes volt alkony attájt — széttépi és elfújja a szél. Ki veszi ezután számba a rétek ismeretlen virágait és füveit? Ki tanítja meg a bogárkákat és gyíkokat arra, merre is kell esténként hazamenniök? Ki idézi meg az elégia-hangulatú, bihari ég elfáradt kékségét? Elment a fekete bojtár. Az árokpartok ezután hétszeresen árvák lesznek. A nyárfasorok megállnak az utak mentén és hümmögve kérdezik: „Mi történt?” A patak vize megárad és haragosan kezd énekelni. A harangszó oly szomorú lesz, hogy a faluk és tanyák házai elsápadnak tőle. Elment a fekete bojtár. De a hallgatására a hegyek fölfigyelnek; ha vihar zúg, nem lehet az ő álmaira nem gondolni; amit írt, írja majd tovább a mindig mosolygó, diadalmas idő. 389
