Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - TANULMÁNY - Ágostházi László: Műemléki együttesek védelme falun
sült a tervezésben. Célja a sűrű, szabályos építkezés, kis telkek, kerítéses utcaképek. Az építőtechnikában falemezeket használnak és lapostetőt. Valójában most közelebb jutott Hakali régi szelleméhez, igaz szárazabban, személytelemebbül és egyhangúbban, változatok és történelmi múlt nélkül. A kézierővel végzett munkát felváltotta az ipari futószalag. 5. VÉDELEM Hakali falu több fokozatból álló építéstörténete, mely szerte Finnországban sokszorosan megismétlődött, érdekes keresztmetszetet ad először a paraszti, majd az ipari munkásság közösségeiben megvalósult népi építészetről és ennek a szervezett építkezések miatti szükségszerű eltűnéséről. Hakali kezdeti építkezése egészen szerény volt, de ez adott a szegényeknek is lehetőséget arra, hogy saját erőből jussanak lakáshoz. A társadalom fejlődése, a szervezés, az életszínvonal és igények növekedése nem mindig jelentett a lakosok számára pozitív változásokat: a népi építészetet kiszorító üzleti szellemű építőipar és az azt szolgáló tervezés elkerült a családi házak kisfizetésű lakóinak közeléből. A munkásépítő emberközeli otthonossága és a környezethez való alkalmazkodása helyére most a rajzasztalnál születő száraz rendezettség állt. A hivatalos építőipari szerveket és tervezőket különös közömbösség és vakság szállja meg, amikor régi, otthonos környezet kerül szóba. A már beépített területekkel könnyű lett volna megértőbben bánni és tovább kellett volna fejleszteni a helyi, jónak tartott eredményeket az új területeken is, nem pedig mereven követni az általános elnjéleti elveket. De Finnországban is kezdi végre észrevenni a műemléki együttesek védelme az ilyen jellegű egyedi területek értékét. Lappeenranta kultúrtörténetileg jelentős épületeinek és területeinek jegyzéke, mely a múlt télen készült el, Hakalit is jelentős területté nyilvánította. Ennek a jegyzéknek azonban még sincs semmiféle hivatalos jogi jelentése, a terület megőrzésének és fejlesztésének kérdése továbbra is nyitva van. ÁGOSTHÁZI LÁSZLÓ Műemléki együttesek védelme falun Magyarországon nemcsak a fogalom klasszikus értelmezése szerinti műemlékek védelmében, hanem az igen sokáig perifériális témaként kezelt, s ennek következtében a néprajz és az építészet között kallódó népi építészet emlékeinek felkutatása, számbavétele, vizsgálata-feldolgozása és megóvása-helyreállítása munkájában is figyelemreméltó eredményeket lehet találni. Ismertek azok az erőfeszítések, melyek nyomán egy-egy kiemelkedő jelentőségű falusi, kisvárosi porta megmenekülhetett a pusztulástól, ismerjük azokat a dokumentációkat, amelyekben sok száz településünk népi építészeti anyaga van összegyűjtve, s ma már könyvtárnyi e szakterület irodalma is. A népi építészet emlékei megmentése érdekében folyó küzdelem — mert itt aztán igazán küzdelem folyik maradiság és túlzott moderneskedés, elhanyagoltság és primitív kivagyiság, bürokrácia és rossz ízlés, ferde divatigémyek és szűk anyagválaszték ellen —, szóval a sokoldalú küzdelem egyik csataterén történtekről szeretnék beszámolni egy konkrét példa, a Sopron szomszédságában, a Fertő-tó partján fekvő Fertőrákos kapcsán. Ma hazánkban 21 olyan településrész van, amelyet építészeti-városképi, történeti értékei miatt a törvény erejével egységes egészként, minden alkotóelemével együtt védem! akarunk. E településrészek közül 16 városokban, 5 pedig falvakban található. 363
