Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 4. szám - TANULMÁNY - Bárdosi János: A népi műemlékek mentési módszerei, eredményei és tanulságai Vas megyében
telesen dokumentálva, csak a közművelődés szolgálatába állítva, múzeumi kezelésben, illetve múzeumi üzemeltetéssel tarthatók fenn legeredményesebben. A múzeumi rendeltetésű épületek száma azonban sajnos nem növelhető a kívánt mértékben, mivel a nagyobb arányú helyszíni megóvásuk, rendszeres karbantartásuk és üzemeltetésük teljesen szétforgácsolná erőinket. Ha arra törekszünk, hogy a népi műemlékek, vagy műemlékjedlegű épületek közül miinél többet megmenthessünk utódaink számára, akkor szükségszerű azok többségének központi helyre; szabadtéri néprajzi múzeumba, vagy műemlékegyüttesbe történő áttelepítése, mivel megyei viszonylatban a védett paraszti épületeink 60—70 községben találhatók. Kétségtelen, hogy elvi szempontból nem kifogástalan műemlékvédelmi megoldás az, ha az épületeket kiszakítjuk eredeti földrajzi környezetükből és egy adott helyre áttelepítve tömörítjük, de gyakorlati szempontból mégis indokolt, mivel népi műemlékeink a megye területén nagyon szétszóródva és többségükben igen eldugott helyen találhatók, miáltal még a múzeális jellegű berendezésükkel s üzemeltetésükkel sem lehetne a kívánt tanító, oktató, illetve közművelődési célt elérni. Az épületek központba történő áttelepítésének nagy előnye az is, hogy a látogatók egy helyen közvetlenül érzékelhetik iaz egész megye — vagy nagyobb tájegység — népi építészetének változatosságát, történeti fejlődését. A kiemelkedően fontos épületek vagy épületegyüttesek esetében viszont a helyszíni védelmet és fenntartást láttuk indokoltnak, ezért munkánkat e kettős szempont alapján végeztük; vagyis a Vasi Múzeumfaluba Szombathelyre betelepítendő épületek mellett gondoltunk a helyszínen megóvandó egyedi épületekre (pl. a pankaszi 1755-ben épített szoknyás haranglábra, a hegyhátszentpéteri faragott, festett oromzatú lakóházra, a rábagyar- mati füstöskonyhás házra, a magyarszombatfai Fazekasházra stb.) és a műemlékegyüttesekre (pl. Szalafő Pityerszeré re, a cdki pincesorra), sőt az utóbbiak áttelepítéssel történő bővítésére, továbbfejlesztésére is. A VASI MÚZEUMFALU Az 1960-as évek elején már egyre erőteljesebben jelentkezett az a gondolat, hogy Szombathelyen szabadtéri néprajzi múzeumot kell létesíteni, mivel a paraszti épületek helyszíni fenntartására irányuló törekvéseink — néhány eset kivételével — nem bizonyultak célravezetőnek. 1965-ben Vas megye Tanácsa Végrehajtó Bizottsága — az előzetes terveink alapján — határozatot hozott a múzeum létesítésére, majd a helyét is kijelölte a belvárostól északnyugatra a Csónakázó tó zöldövezetében; a Kárpáti Kelemen utca és a Horgásztó közötti kb. 10 kát. holdas területen, melyet az Árpád út szel ketté. E területből az I. építési ütem számára Szombathely város Tanácsa 1966-ban közel 4 kát. holdat biztosított, de a II. építési ütem kb. 6 holdas tartalékterületét még csak ezután bocsátja a múzeum rendelkezésére. Ezért az 1967-re részletesen kidolgozott programterv, majd ennek alapján az 1968-ra elkészített beépítési terv csak az I. építési ütem anyagát tartalmazta, az Árpád út, Aranypatak és a Horgásztó által határolt, nagyjából félkör alakú területre vonatkozóan. A tudományos alapelvnek megfelelően a beszállításra kiválasztott épületekből komplett gazdasági udvarokat, portákat állítottunk össze, hogy tökéletesen érzékeltethessük az elmúlt két évszázad paraszti életformáját, sőt bizonyos fokig az osztályszerkezet differenciálódásával együttjáró vagyoni különbségeket is, ezért rendeztünk be külön szegény-, középparaszti, paraszt-polgári és kisnemesi portákat is. A tudományos megalapozottság érdekében a tervezésnél és építésnél figyelembe vettük a történeti, építészeti, néprajzi, agrártörténeti, műemlékvédelmi szempontokat egyaránt. Fontos célkitűzésünk volt, hogy az áttelepített épületek reprezentálják az egész megye építészeti kultúráját, ezért a válogatásnál arra törekedtünk, hogy a gyűjteményünkben minden jellegzetes épülettípus képviselve legyen, akár lakóház, akár gazdasági épület vagy más jellegű objektum. Ügyeltünk arra is, hogy megyénk valamennyi nagyobb tájegysége: az Őrség, Hegyhát, Völgység, Kemenesalja, Rába-völgye, Kőszeg-hegyalja, Kisalföld, Vendvidék megfelelő arányban szerepel355
